A két Althann váci püspöksége

Előszó

A „VÁCEGYHÁZMEGYE MÚLTJÁBÓL" vállalkozás elindulása nem a fényűző feleslegesség, hanem a hiánytpótló szükségesség érzetéből nőtt ki. Gigászi küzdelem dúl mindenütt. A puszta fennmaradásért, a jövőért. Egymás között vívják létharcukat világrészek, országok, népek, társadalmak, intézmények és egyedek. Az anyagiak és szellemiek síkján egyaránt. Mindezt új világ születése apokaliptikus vajúdásának mondják. Ami régi, eleve gyanús. Számonkérik múltját, hasznosságát, felmutatható eredményeit. Keresik, hogy jogosult-e további fennmaradása. Köröttünk nagy tömegek félrevezetésére felhangzik az Egyház felelősségre vonása. Tudjuk, hogy nem ellenségei ítéletmondásától függ jövője. De az igazoló tanúvallomásokat szabad, sőt kell az isteni Intézmény mellett, annak igaza érdekében megszólaltatni. Azokat, amelyek az egész Egyházra vonatkoznak, de azokat is, amelyek az Egyházon belül egy-egy kisebb közületnek, intézménynek, kormányzati egységnek a múltjából hangos szavakként előkívánkoznak. Ezért nem fölösleges, hanem kötelességszerű feladata a több mint 900 éves múlttal háta mögött álló Duna-Tiszaközi egyházmegyének, az Alföld középpontját felölelő hatalmas püspökségnek a világ színe, a látniakarók felé kitárni a maga történelmi múltját. Nemcsak az eredményeket, hanem a sikertelenségeket is. Nemcsak ami tündöklő, ékes, hanem ami hiba, mulasztás, bűn is volt. Vissza