A Keszthelyi Agrártudományi Főiskola Közleményei 1968/15

Előszó

A szőlőt a tulajdonságok megtartása céljából ivartalanul szaporítjuk, ennek ellenére hosszabb idő után mégis változásokon megy keresztül, rügymutáció révén variálódik. A szelektálással az a feladatunk, hogy a szőlőfajtákban előforduló változásokat feltárjuk, a termesztésből a negatív változatokat eltávolítsuk, a plusz variánsok elszaporításával a fajták gazdasági értékét növeljük.
IRODALMI VONATKOZÁSOK
A növényekben végbemenő változásokat már Darwin (1960) megfigyelte és leírta. Ismerteti, hogy a változások nemcsak ivaros, hanem vegetatív szaporító szervekben is létrejöhetnek. Tamássy (1960) megállapítja, hogy a mintegy 6000 éves kultúra folyamán a természet és az ember kiválogató tevékenysége a termesztett szőlők és gyümölcsfajokon belül a változatoknak szinte áttekinthetetlen sokaságát hozta létre, Breider (1953) szerint az olyan hosszú életű vegetatív úton szaporított kultúrnövényeknél, melyeknek a szaporítási mutatójuk nagy, azáltal, hogy vegetatív úton szaporodnak és így a generatív és zygótás kiválasztódásuk elmarad, mutációk halmozódnak fel, melyek közül a mikromutációk különös jelentőségűek. Ez a jelentőség a bélyegkomplexumok heterozygota jellegének állandó változásával jár, aminek állandóan változó mutabilitás és modifikációs képesség a következménye. Ismerteti, hogy több mikromutáció megfelelő adottságok között olyan fenotípust eredményezhet, mint egy makromutáció, A gyakorlati szőlőgazdák felé hangsúlyozza, hogy a mikromutációk gyakoribbak, mint a fenotípusban is jelentkező úgynevezett főmutációk. Vissza