A késő antik Szíria építészeti emlékei

Fülszöveg

Szíriában nagyon korán érkezett a kereszténység, még az apostoli időkben. Virágzó egyháza áldozatul esett azonban az ókori eretnekségeknek, nesztoriánusoknak, monofizitáknak, jakobitáknak. Ez azonban alig észrevehető a művészetükön, csak egykét szimbolikus utalás mutat a katolikus hittől eltérő dogmatikájukra. Mint mindenütt a keresztény világban, amikor már lehetővé vált, felvirágzott a művészet is, amely azonban csak eszköz a keresztéinek számára. Ez már abból is következik, hogy az a tartalom, amelyet meg akar jeleníteni, túl van az érzékelhető világon, bizonyos értelemben a képi kifejezés lehetőségein is. Még az események ábrázolása (pl. Krisztus földi életéből vett jelenetek) sem egyszerűen a múlt megjelenítése, felidézése, hanem ugyanakkor a jövő elővételezése is. Az ókeresztény művészet törekvéséből következik, hogy az esztétikum szempontjából mindig csak töredékes, csak utalásszerű lehet számára, ugyanis az érzékileg felfogható világ, mely a hit vizuális kifejezésének anyagát szolgáltatja, maga is töredék, részlet, amely részletben valami többet, valami egészet kíván kifejezni. Mivel a kifejezendő tárgy, és a kifejezési eszközök között nincs arányosság, ez a művészet szükségképpen többre akar utalni, mint ami látható valóság, de mindig kevesebbet tud kifejezni, mint amit szeretne megjeleníteni. Ez vonatkozik a templomépületekre is.
A kereszténység eredetileg elzárkózott a templomépítkezéstől: Jézusban látta az élő Isten házát, akinek emberi természete fogadta magába az Istent. Isten ugyanis egyedülálló módon van jelen megtestesült Fiában. Vissza