A késő anjou-kori dalmát és magyar tengeri hajózás 1381-1382-es oklevelek alapján

Előszó

Részlet a műből:
"BEVEZETÉS
A középkori magyar tengeri hajózás szorosan összekapcsolódott a dalmát hajózással, mivel többségében a dalmát partvidék lakóinak szolgáltatásán (tengerészek felfogadása, hajók kiállítása) alapult.
A dalmát partvidék földrajzi adottságokkal rendelkezik a hajózás és a kereskedelem számára. A mélyen benyúló öblök, hosszú keskeny félszigetek, és az előttük fekvő szigetek ideális helyet nyújtanak a kikötőknek. A partok közelében húzódó hegyek erdőségeinek fái (tölgy, fenyő) pedig a római időktől kezdve hajók alapanyagául szolgáltak. A dalmát partok menték uralkodó szelek (bopra, sirocco, mistral) meghatározóak a hajózási időszakokat és így a hajósok, kereskedők életét is. Az Adria keletei partjai mentén tavasszal fújó déli szél, a sirocco, az Adria keleti partjai mentén tavasszal fújó déli szél, a sirocco, az Adrián északra hajózókat segítette, akadályozta viszont a dél felé tartó hajóforgalmat, de a keleti part szigeteinek, félszigeteinket védelmében még mindig könnyebb volt dé felé hajózin a siroccoval szemben, mint az Adria nyugati, tagolatlan partvidéke. Az északkeleti vad téli tél, a bora ellen Raguzát a város mögött emelkedő Sergius-hegy védelmezte, Zengg városának lakóit, hajósait viszont akadályozta a viharos szél télen. Az északnyugatról fújó nyári szél, a mistral kedvezett hajózásnak a dalmát partok védett csatornái mentén." Vissza