Előszó
A növényi anyagcsere-változást befolyásoló külső és belső okok tanulmányozása széles körben kutatott terület, mert számos részfolyamat jobb megismerésére van szükség, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a külső és belső tényezőknek a növényi életfolyamatokra gyakorolt hatásai a növényfajok, -fajták és ezek kultúrváltozata szerint is, végső megjelenési formájukban igen gyakran különbözőképpen realizálódnak.
A légzés és az oxidatív enzimek közötti kapcsolatot is több szerző tanulmányozta már, és gyakran egymást kiegészítő, ill. megerősítő, máskor egymásnak ellentmondó eredményekre jutottak. Bunzell [1918] pl. azt állítja, hogy semmiféle összefüggés nincs a légzés- és a kataláz-aktivitás között. Harding [1935] közli, hogy a légzés- és a kataláz-aktivitás párhuzamosan fut egymással.
Corns [1950] közli, hogy a légzés- és a kataláz-aktivitás között pozitív korreláció van.
Galston [1951] ezzel ellentétben azt írja, hogy a légzés- és kataláz-aktivitás között negatív az összefüggés.
Hrisztov és Gencsev [1961] néhány paprikafajtával és ezek hibridjeivel végzett vizsgálatai alapján megállapítja, hogy az életfolyamatok intenzitása - így a légzés is - szoros kapcsolatban van a katalázenzim-aktivitással.
Jól ismert, hogy a hőmérséklet nagymértékben befolyásolja az összes életfolyamatokat. A növények enzimrendszerei is alkalmazkodnak a környezet hőmérsékleti feltételeihez, s az aktivitás-változás mértékének egyik alapfeltétele az anyagcsere sajátossága, amely faj-, fajtakülönbségekben nyilvánul meg. Babenko [1958] pl. az oxidációs enzimek aktivitását vizsgálta néhány örökzöld növényben, és megállapította, hogy a fagytűrő növények kataláz-aktivitása jelentősen alacsonyabb volt, mint a meleg és mérsékelt égöv növényeié (citrom, buxus). Gabrieljan [1962] figyelte néhány oxidatív enzimaktivitásának változását a hagyma növekedése során. Szerinte a kataláz, polifenoloxidáz és a peroxidáz aktivitása arányosan változik a hőmérséklettel, ill. a fejlődési folyamatok előrehaladásával.
Az anyagcsere és a növény növekedését, a különböző levélszintek biokemizmusát sokan tanulmányozták. Turkova [1955] pl. megfigyelte, hogy az alsó levélszinttől a felső felé nő a jódredukáló aktivitás, redukált aszkorbinsav-tartalom és a katalázaktivitás. Somos és Juhász [1969] pedig a paprika-levélszintek légzésvizsgálata kapcsán azt tapasztalta, hogy a légzésintenzitás is fokozatosan erősödik az alsó lomblevelektől a csúcslevelekig. Felföldi et al. [1957] a legkisebb kataláz-aktivitást mindig a legalsó öreg levelekben mérték. Szerintük a maximum a legfiatalabb, legfelső vagy gyakrabban az érett középtáji levelekben van, a növényfajtól függő tulajdonságai szerint.
Vissza