A kertész és a csók

Fülszöveg

Szathmári István eddigi kötetei: Az Andok felé (Forum Könyvkiadó, 1988); Almok és életek (Forum Könyvkiadó, 1992); A villamos és más történetek (Széphalom Könyvműhely, 1995); Ünnepnapok (Életjel Könyvkiadó, 1995); Kurdok a városban (Széphalom Könyvműhely, 2000).
Munkái több antológiában is olvashatók, néhány írását szerb, román és német nyelvre is lefordították. 1989-ben elnyerte a Forum Könyvkiadó regénypályázatának I. díját. Ugyanebben az évben Üzenet-díjat, majd 1996-ban Szirmai Károly-díjat kapott. Kurdok a városban című könyve 2000-ben Az Év, Könyve-díjat nyerte el Budapesten.
Szathmári István A keiiész és a csók című novelláskötete első ciklusának hősei mind a Szigetre járnak beszélgetni, és egy szobában mesélik el életüket a narrátornak. A novellák rövidségükben is képesek egy-egy élet minden fontos eseményét, minden, a hős számára lényeges élményét magukba sűríteni. A szereplők puszta létükért, létük értelmének megfogalrpazásáért küzdenek; élményeik... Tovább

Fülszöveg

Szathmári István eddigi kötetei: Az Andok felé (Forum Könyvkiadó, 1988); Almok és életek (Forum Könyvkiadó, 1992); A villamos és más történetek (Széphalom Könyvműhely, 1995); Ünnepnapok (Életjel Könyvkiadó, 1995); Kurdok a városban (Széphalom Könyvműhely, 2000).
Munkái több antológiában is olvashatók, néhány írását szerb, román és német nyelvre is lefordították. 1989-ben elnyerte a Forum Könyvkiadó regénypályázatának I. díját. Ugyanebben az évben Üzenet-díjat, majd 1996-ban Szirmai Károly-díjat kapott. Kurdok a városban című könyve 2000-ben Az Év, Könyve-díjat nyerte el Budapesten.
Szathmári István A keiiész és a csók című novelláskötete első ciklusának hősei mind a Szigetre járnak beszélgetni, és egy szobában mesélik el életüket a narrátornak. A novellák rövidségükben is képesek egy-egy élet minden fontos eseményét, minden, a hős számára lényeges élményét magukba sűríteni. A szereplők puszta létükért, létük értelmének megfogalrpazásáért küzdenek; élményeik megfogal-mazhatatlansága mutatja meg igazán, hogy Szathmári novellái a magyar traumairodalom részét képezik, s azt egészen új módon gazdagítják. A traumairodalom főbb művei saját (önéletrajzi) élményen alapulnak, s a narráció segítségével válik olvadójuk számára nyilvánvalóvá, hogy hősének/hőseinek sikerült megalkotniuk azt a nyelvet, amely elmondhatóvá, mások számára befogadhatóvá teszi a történteket. Szathmári azzal, hogy elnémítja a narrátort, s teljesen szereplőinek elbeszélésére bízza a történeteket (s magát az olvasót), egyenesen a befogadóra hagyja a trau-ma-élmény feldolgozását, az olvasói azonosulás lehetőségét vagy éppen lehetetlenségét. Míg a „hagyományos" traumairodalom műveiben pontosan lehet tudni, ki vagy mi okozza a törést, s a mű tétje a trauma tényének és milyenségének érvényes megfogalmazhatósága, Szathmári e kötetében az válik központi kérdéssé, hogy a mesélők nyelvi sutaságát milyen megpróbáltatás okozta, ezzel ugyanis ok ma-
guk szemmel láthatóan nincsenek tisztában, a narrátor csupán az el-mesélhetó'séggel való küszködésüket ábrázolja.
A kötet mások ciklusa hagyományos én-elbeszéléseket tartalmaz. Egy-egy konkrét esemény, kaland leírásai, ráadásul általában kellemes élményeké. Ám e novellákban mindig szerepelnek olyan mellékalakok, akik - miként az első ciklus hősei -a történtek megfogalmazhatóságá-val küszködnek. Csak fel-felvillannak, néhány mondatukat idézi a fő-hős-elbeszélő, de jelen vannak, s magukban hordozzák a trauma lehetőségét, fenyegetését (miként a ciklus címe is: A háhoríi). Prózapoé-tikailag a kötetcímadó A kertész és a csók köti össze a két ciklust: ez is, akár az első rész novelláinak egy része, nem az elbeszélő életéről mesél, hanem egy ismerőséről, ám itt sem találkozunk a vitathatatlan, megfo-galmazásra-megfejtésre váró traumával, miként a második ciklus többi darabjában sem.
Szathmári István kötetének egyik tanulsága talán az lehet, hogy bárki elveszítheti lábai alól a talajt, bármely történet sorsfordító lehet, s • bármikor kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor meg kell küzdenünk önazonosságunkért, a saját életünkkel való azonosulásért, azért, hogy életünk elbeszélhető és átélhető legyen. S teheti ezt az író azért, mert ő maga tökéletesen ismeri hőseinek világát, s fölényes mdással birtokolja a magyar prózanyelvet.
Csillag István Vissza