kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát
Kiadó: | "Világirodalom" Kiadása |
---|---|
Kiadás helye: | Budapest |
Kiadás éve: | |
Kötés típusa: | Tűzött kötés |
Oldalszám: | 143 oldal |
Sorozatcím: | |
Kötetszám: | |
Nyelv: | Magyar |
Méret: | 15 cm x 10 cm |
ISBN: | |
Megjegyzés: | Nyomtatta Heller K. és Társa, Budapest. |
A folyómenti ösvényen jártál | |
A hűtlenűl elhagyókat bocsásd útjokra | |
A leányka a hegyoldalon lakott a tengeriföld szélén | |
Amit készséggel adsz, elfogadom | |
A nappal még nem múlt el | |
A nyakamra tennéd friss virágkoszorúdat | |
A nyugati országból való munkás és felesége | |
Aranyszarvasra vadászom | |
A szelid madár a kalitkában ült | |
A templomtéren volt a vásár | |
A világ nagy kihallgatási termében | |
A zöld és sárga rizsföldek felett végigsuhannak az őszi felhők | |
Az élet rohanó-morajló árjában | |
Az ifjú nap-nap után jő és útjára megy újra | |
Az út perzselő, forró homokján töltöttem a napot | |
Az úton mendegéltem, nem tudom miért | |
Ámbár az est lassú léptekkel közeleg | |
Beszédes szemeid szomorúak | |
Békesség szívem, legyen édes a búcsú ideje | |
Borongós álomvölgyben kutattam régmúlt életem szerelmét | |
Dél volt, mikor távoztál | |
Dús pompában sosem volt részed, türelmes, komor Földanyám | |
Egyedűl voltam sok asszony között | |
Egy vándor bolond-eszelős a varázskövet kereste | |
Elhagytál és útadra mentél | |
El kell menned, vándor? | |
Emlékezem gyermekkorom egy napjára | |
Éjfélkor így szólt az aszkétának készülő férfi | |
Éjjel a halál-játékát készülünk játszani | |
Én szerelmesem, vesdd rám tekintetedet | |
Gyakorta tűnődöm azon, hol fekszik a megismerés rejtett határa | |
Ha serénykedni akarsz és megakarod tölteni korsódat | |
Ha úgy akarod, hát végét vetem dalaimnak | |
Háborog a lelkem | |
Hígyj a szerelemben | |
Hitetlenkedő mosoly suhan át szemeden | |
Hova sietsz a kosaraddal ily késő este? | |
Jer, amint vagy | |
Jer hozzám, ifjú, mondd meg igazán, mért lobog az őrület lángja szemedben? | |
Kezemben tartom kacsóját és szívemre ölelem | |
Ki vagy te olvasó, ki dalomat száz esztendő múltán olvasni fogod? | |
Kéz-kézbe fogódzva s sóvárgó tekintetek egybekapcsolódva | |
Leszakgattam virágaid, ó Világ! | |
Légy kegyes szolgádhoz, királynőm! | |
Május volt | |
Már egész reggel azon fáradozok, hogy koszorút fonjak | |
Miért jött ép az én ajtóm elé a vándor naplementekor? | |
Miért lobbant ki a lámpás? | |
Miért susogsz fülembe oly halkan, halálom, ó halálom? | |
Miért szégyenítsen meg tekinteteddel? | |
Miért ülsz itt és csörgeted játszi kedvvel kösöntyűdet? | |
Mikor a két nővér vizért megy | |
Mikor a leány szapora léptekkel elhalad mellettem | |
Mikor éjszaka egyedül szerelmi-találkozóra megyek | |
Mikor kilobban mécsesem lángja | |
Mondsza, igaz-e mindez? | |
Ne hagyj el, szerelmem, búcsú nélkül engem | |
Nehogy nagyon is könnyen megismerjelek, játszol velem | |
Nem, barátom, sohse leszek aszkéta | |
Ó anyám, a királyfi kapunk előtt vonul el | |
Ó költő, közeleg az est; hajad szürkül | |
Ó miért építették kunyhómat a vásári néptől zajos város utcája mellé? | |
Ó, nő, nemcsupán isten műve vagy | |
Ó, tomboló, isteni mámor | |
Reggel, volt, mikor hálómat a tengerbe vetettem | |
Rohanok, mint a pézsma-állat az erdő árnyékában | |
Sárga madárkák dalolnak a fákon | |
Semmit sem kérdeztem, csak álltam az erdő szélén | |
Senki sem él örökké, testvér | |
Sok napi járóföldre egy templomhoz értem | |
Szabadíts meg bájod rabságából, szerelmem | |
Szemed egyetlen tekintete rabjává tehetné poéták minden dalát | |
Szerelmem, költőd valaha nagy hősköltemény tervét forgatta agyában | |
Szerelmem, szívem, éjjel-nappal azért sóvárog, hogy találkozhasson veled | |
Szeretlek, szerelmesem! | |
Szíved titkát ne őrizd meg magadnak, barátom! | |
Szívem a vadon madara, meglelte egét szemedben | |
Szólj hozzám, szerelmem! | |
Te az esti felhő vagy, ki álmaim mennyboltján kóvályogsz | |
Tedd félre menkádat, mátka | |
Tisztelendő uram, bocsáss meg a bűnös párnak | |
Újra Te hívsz? | |
Valamelyik reggel virágos kertemben egy vak leányka virágkoszorut nyujtott át lótuszlevélen | |
Vágyom szép szavakat szólni, - el kéne mondanom Néked | |
Végezd be hát az utolsó dalt és engedj elválnom |
Nincs megvásárolható példány
A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük.