A keresztyénség és a magyarság veszedelme

Fülszöveg

Kajetán Endre előszava után szó szerint közöljük egy 1912-ben megjelent könyv teljes szövegét. Szerzőjéről - Burján Károlyról - mindmáig nem sikerült többet megtudunk, mint amit foglalkozásként könyve címlapján megjelölt: állami főgimnáziumi tanár.
A könyvet lehetetlen megdöbbenés nélkül olvasni. Aki figyelmesen dolgozza föl tartalmát, körülbelül azt érezheti, amit a vakon született, amikor éppen csak megnyílik a szeme, és nem akar hinni annak, amit lát. Akkor ismeri meg, milyen is a körülötte lévő világ. Az olvasó kénytelen belátni s tudomásul venni, hogyan nyomultak előre a magyar élet, a magyar államiság valamennyi területén ellenséges politikai, gazdasági, kulturális ellenfelei, el egészen az ország új népi elemekkel való "fölfrissítéséig", galíciai népi elemekkel, harcolva ennek előfeltételeiért és megvalósításáért.
Burján könyve tehát leleplező mű. Azt bizonyítja, mondhatni ügyészi alapossággal, hogy miként folyt a magyar történelem meghamisítása, átírása olyan értelemben, hogy ami benne az akkori magyarság tudatában - és jelenleg a miénkben is - elismerésre méltó, dicsérendő, sőt magasztos, az a magyar közvélemény előtt az akkori sajtó révén (Pester Lloyd, Hét, Nyugat, Világ, Gondolatszabadság, Egyenlőség stb. nevű sajtótermékekben) azután színpadi művekben, kabarékban, a társasági életben - gúny és gyalázat tárgyává tétessék, sehol sem leplezve a végcél: a világuralom megszerzése érdekében.
Mindezt Magyarország szellemi, gazdasági és politikai életének megszállásával, népességének szolgasorba döntésével, behívott új népséggel fölhígítva, hogy a magyarság kiszorításával vegye birtokba a Kárpát-medencét és mindezt "haladás" - "progresszió" - "korszerűség" címén "haladónak" kiáltva ki.
Számos jó hazafi Burjánhoz hasonló éleslátással látta ugyanígy a helyzetet. De azokban az években talán olyan mélységig senki sem elemezte, mint tette Prohászka Ottokár, akivel szemben a liberális-radikális oldal ugyancsak bevetette teljes fegyvertárát.
Összevetve a két művet, csak egyet ajánlhatunk: lehetőleg mindenki olvassa el közvetlenül egymás után Prohászka Ottokár: Kultúra és terror című könyvét (2. bőv. kiadás Bp. 2000. Szenci Molnár Társaság) és Burján Károlynak ezt a művét. Az, hogy mi miért történt, és minek nem szabad megismétlődnie, ebből a két könyvből minden gondolkodó, hazáját, népét szerető, értelmes olvasó megtudhatja. Vissza