A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek

Előszó

Részlet a műből:
Melios Petcrncc
A DŐBRŐTZŐNI PREDI catornac, a Chriftus alcal az Atya Iftenncc keduét ké -ri, es Smagác minden acyafíufagualaian-lya mint ícrcl -mes Polga tárfanae*
AYHA Efcfcbe
vottéc volna ennec előtte való időkben az Ecciefiaban való Safaroc^' meg é mo-
______ííani időbe való Ke-
ref tyenekis iol meg gondolnáe, mit kt -uan az VR Hlen á fent Pal Apaftal ál-tahimkor azt mondgya Coloflf. 5 : A Ghriftulhac belede béuen lakoz -
A ij zéc
jzsc ti benftetec mindé bolchefpguel, ta-nítuá es ti koztetec egymaft intuen,Pfal mu fokban, Dicheret mond a fokba, es lelki cnekekben ,kedueflen enekcluen á ti Ihletekben az Vrnac, Bizony enni vak-íagba az emberi nemzet nem efett volna 5* moíl fem forgana illycn nagy f ertelen-í^gben 3 hanem á mennyei bolchef^gnec fozattyát nagyob bocnfiletteles figyel-metefl^guel venné, ki által foc romlala -bol es rea kouetkezendo vef edelmibol mcgfabadíthatná magat. Annacfelette pedig az Ifteni Dichereteckel ftm éln€ termef ete ellen á korchomakon es egy éb zabalo helekcnn?hanem igaz iílcni i^le -lemben tiftelné hála adalwl es konyor-geflel az o teremtő es meg vak° Iftenét• Ezzel pedig é moílani időben való emberec vgyan igenis tartoznanac, mert okét az Iftennec 10 volta, e megaggot vi lagnac vege felé, nem chacaz ige lerént való tanltaílalaiandekoztamea} hanem
mint á fent Ifaias Próféta ideieben, mid predikallas altal s'mind enekbe ferzotc
VcrfoJc Vissza

Fülszöveg

Az elveszett és a megkerült mű
Újfalvi Imre az 1602-ben Debrecenben megjelent énekeskönyv előszavában összefoglalta az általa ismert nyomtatott magyar énekeskönyvek legfontosabb adatait. Ebben, a magyar irodalom és bibliográfia történetének páratlan dokumentumában, az időrendben haladó felsorolás az 1554-ben Kolozsvárott nyomtatott Tinódi-féle "Cronica" után következőképpen hangzik (a továbbiakban az idézetek mindig a mai helyesírásnak megfelelően szerepelnek): "Kálmáncsehi Márton mester (ítélem, hogy azt hívják vulgo Sánta Mártonnak) a keresztyéni gyülekezetekben való reggeli énekléseket, melyeket primának hívnak, magyarra fordította a psalmusokkal egyetemben. Vannak ebben himnuszok, antifónák, psalmusok, responsoriumok, versiculi, praecationes seru collectae & benedicamus in octavo. Huszár Gál bocsátott ki isteni dicsérteket és psalmusokat, azok közül válogatottakat, melyek a jámbor atyafiaktól szereztettenek, anno 1560. in octavo, cum dedicatoria epistola ad Petrum Melim."
Az elmúlt közel négy évszázad során Újfalvi óta azonban senki sem látta vagy írta le a most felsorolt legkorábbi magyar nyelvű nyomtatott egyházi énekeskönyveket, jóllehet ezek a hazai irodalom-, zene-, nyomda- és egyháztörténet szempontjából egyaránt rendkívül becses és fontos emléknek ígérkeztek. Ennek tulajdonítható, hogy az utolsó száz évben egész sor, a fentiekben körvonalozott szakterületeken tevékenykedő kutató foglalkozott Újfalvinak idézett soraival, igyekezve azokat értelmezni és értékelni. Miután azonban példány továbbra sem került elő sem Kálmáncsehi, sem Huszár munkájából, a vélemények kialakításában, de különösen a következtetések levonásában meglehetősen eltérő álláspontok alakultak ki. Vissza