A keresztes háborúk világa

Előszó

A tömegtájékoztatás hatásai alól a modern társadalmak embere nem tudja kivonni magát. A világ hírei körülvesznek bennünket, információk árasztanak el, s nemegyszer magyarázatok, kommentárok nélkül jutnak el tudatunkig. Válságok, háborúk, terrorcselekmények töltik meg a híradások jelentős részét és ehhez lassan, de biztosan hozzáidomul ingerküszöbünk. 2001. szeptember 11-e azonban alapos változást hozott a hétköznapok emberének vélekedésében. Nem pusztán azzal a ténnyel szembesült, hogy a terror vagy az azzal való fenyegetés mindennapi életünk részévé vált, hanem azzal is, hogy sokakat az események mozgatórugói is érdekelni kezdték. Sőt, jó néhányan megpróbáltak többet megtudni a történtek előzményeiről, vallási vagy éppenséggel történeti hátteréről. Megkíséreltek kezdeni valamit azzal, a modern kor embere számára állandó dilemmát okozó kérdéssel, hogy létezik-e olyan igaz ügy vagy cél, amelynek szolgálatában, illetve elérése érdekében bármilyen eszköz felhasználható. Politikusok nyilatkozataiban, újságok vezércikkeiben egyre gyakrabban fordult elő a kereszténység és az iszlám szembeállításában a szent háború: a dzsihád (jihad) és a keresztes hadjárat kifejezés. A művelt hírfogyasztók természetesen rögtön „kapcsoltak", s kinek távolabbi, kinek közelebbi iskolai vagy egyéb olvasmányélményei közül sikerült feleleveníteni a keresztes háborúk korszakát. Ettől persze nem feltétlenül érzett megkönnyebbülést, mert a világ egy jelentős részén, főleg a ma már életük alkonyán járók nagy részének az a bizonyos előhívott emlék a „sötét középkort" idézte meg. Ha ez valóban így ment végbe, akkor jó eséllyel valamiféle új középkorról kezdtek el vizionálni, s még nagyobb rettegés vett erőt rajtuk. Észak-amerikai felmérések ugyanakkor azt mutatják, hogy a hírekre fejüket felkapók jelentős része - szerencsére - nem érte be az újságok vezércikkeivel vagy a talk-show-k nyújtotta válaszokkal, hanem elment a legközelebbi könyvesboltba vagy még inkább leült a számítógépe elé, és a világhálón keresett valami „olvashatót", esetleg on-line megrendelhetőt, amit egyben megbízhatónak is gondolt. Ha már megidéztük a középkort, ne hallgassuk el, hogy az új közös nyelv, a modern kor lingua francája az angol, és ezen a nyelven, bizony, szép számmal akadtak forgatható könyvek ebben a témakörben már az ikertornyok elleni támadás idején is. De még csak angol nyelvismeret sem feltétlenül kellett a tisztánlátáshoz, hiszen számos nyelvre lefordították Sir Steven Runciman 1951- 1954 között megjelent, korszakalkotó, háromkötetes munkáját, A keresztes hadjáratok történetét, amely 1999 óta (egy kötetbe szerkesztve) magyarul is olvasható. Ha azonban a fent elképzelt olvasó valóban végigolvasta az összesen több mint ezer oldalra rúgó, helyenként a gibboni próza magasságába emelkedő művet, még lehangolóbb képpel kellett szembesülnie. Ugyanis Runciman alaposan kidolgozott, de mégis sommás ítélete szerint a keresztes hadjáratok korszaka az Isten nevében elkövetett vallási türelmetlenség hosszú története. Lehet, hogy éppen az a korszak vett új kezdetet néhány évvel ezelőtt? Runciman munkájának megjelenése óta eltelt fél évszázad, s hogy a történészek nem tétlenkedtek, azt nemcsak a magyar kiadáshoz függelékként illesztett, több száz tételből álló irodalomjegyzék jelzi. Néhány hónappal a matuzsálemi kort megért Runciman halála után a témát kutató szakemberek Spanyolországban gyűltek össze 2001 nyarán, Hogy mérlegre tegyék, mi történt tudományterületükön a Sir Steven első kötetének megjelenése óta eltelt fél évszázadban. Az eredmény szakmai értelemben legalább annyira sokkoló volt, mint amit a közvélemény élhetett át néhány hónappal később a terrorcselekmények hatása alatt. A kifejezetten historiográfiai indíttatású szakmai összejövetel azt bizonyította, hogy öt évtized elteltével szinte mindent másként látunk, értékelünk, mint tette azt annak idején az alapvetően bizantinológus brit történész. Tudománytörténészek ekkor megelégedetten bólintanának, miszerint ez így is van rendjén: még a biológiánál sokkal nagyobb „tehetetlenségi nyomatékkal" bíró történettudomány is halad valamerre, időnként paradigmákat vált, új diszciplínákkal kerül szorosabb vagy lazább kapcsolatba, vagy éppenséggel kidolgoz és meghonosít új módszereket. S ezek fél évszázad alatt nagyon messze terelik a fókuszpontokat, amelyekre a kutatók összpontosítanak. De ekkor - modern kifejezéssel élve - jöhet egy „szoftverfrissítés", amelyben már az újabb adatok, értékelések is szerepelnek. A helyzet azonban ennél valamelyest bonyolultabb, s erre a témával foglalkozó kutatók szerencsére nem néhány évvel ezelőtt, az Ibériai-félszigeten végbement egykori reconquista egyik fontos helyszínén jöttek rá, hanem már hosszú évtizedekkel korábban. Vissza