A kereszténység védelme II.

Tartalom

Tizedik értekezés.
Hit és titok.
A hit a fensőbb ismeret princípiuma. A hit fogalma;
miben különbözik a tudástól. Bizonyosság, melyet a hit
nyújt. A hit jelentősége az élet minden terén. Az isteni hit.
Ez az alapja minden vallásnak és műveltségnek. A hitre
szüksége van az embernek. - A titok. Isten lénye titok.
Mindenütt titokkal találkozunk. A titok észfölötti, de nem
észellenes. A titok szükségképi jellege a kinyilatkoztatásnak. Megfoghatatlan, de nem érthetetlen. A titok és az emberi ész. A hit okozata. Jegyzetek. 3
Tizenegyedik értekezés.
A kinyilatkoztatás szükséges volta.
A vallás az ember absolut kötelessége. A vallás eszméje az emberiség történetében nem valósult meg. A pogány hitregék és befolyásuk az erkölcsökre. Általános
kételgés, kétségbesés, babonaság. A philosophia tehetetlensége ezen állapottal szemközt. Az a nép vallásához csatlakozik. Eredményeinek silánysága és bizonytalansága.
Ezt a keveset is eltorzítja a tévely. A népre semmi befolyása. A jövő bölcselete és a jelen szükséglete. A tudományos búvárkodás igen kevés emberre nézve lehetséges;
a vallási igazság minden ember közkincse. A búvárkodás
eredményei csak az élet utóján mutatkoznak, pedig az
embernek mindig szüksége van a vallási igazságra. A tudományos búvárkodás igazságot és tévelyt összekever; pedig az embernek tiszta, minden kételyt kizáró igazság
kell. Az emberiséget csak a tekintély útján lehet oktatni;
a bölcseletnek nincs ily tekintélye, azért nem is lehet a
népek tanítómestere. Az emberiség nevelője az isteni tekintély. A természetes vallás és a cultus. A természetes vallásnak nincsenek kiengesztelő eszközei. A küzdelemben
csak a hit nyújt erőt . . . . . . .47
Tizenkettedik értekezés.
Az észszerű hit útja.
Az ember tartozik tudomást szerezni a kinyilatkoztatás létezéséről. E kötelesség a lélek szükségletén és történelmi tényeken alapszik. Krisztus és az apostolok
szintén vizsgálatra hivnak föl. A kereszténység hitelreméltóságának evindentiája. Ez a tanúk vallomására van épitve. Szemle a tanúk fölött. A kereszténység belső criteriumai. Az evangeliomi és a bölcseleti erkölcstan. A hit egyik actusa az észnek és szabadságnak. Az akarat befolyása a hitre. A jó erkölcs a hit föltétele. Isten tekintélye a hit motívuma, a malaszt pedig működő elve. Előkészület a hit elfogadására. Hogyan lesz valaki hívövé? Jegyzetek 108
Tizenharmadik értekezés.
Csodák és jövendölések.
A kinyilatkoztatás - eszme és történelem egyszersmind; annak telje az Ige emberrélevésében. A csoda és jövendölés mint a kinyilatkoztatás ténye és criteriuma. A
csoda lehetősége; ez kitűnik általában Istennek a teremtményekhez való viszonyából. A népek meggyőződése, az imádságban kifejezve. A csoda közelebbi meghatározása;
az tulajdonkép nem is megszüntetése a természet törvényének. A csoda szükséges volta. Bizonyító ereje, fölismerhetösége. - A jövendölés. Mantika és alvajárás. A
prophetia és mantika közötti megkülönböztető jelek. A pogány jósdák. A csoda-bizonyiték a Krisztus utáni századok számára. 146
Tizen-negyedik értekezés.
Az evangeliomi történet hitelreméltósága.
Kinyilatkoztatás és történelem. A kereszténység a
történelem fordulópontja. A kereszténység hatásai értelmi,
erkölcsi és társadalmi tekintetben. Ennek forrása nem lehet más, mint Krisztus történelmi valósága. Az evangeli-
omi tények a latin, görög és héber történetíróknál. Tacitus, Suetonius, Plinius, Flavius József, a Talmud. Az evangeliomok hamisittatlanságát és hitelességét bizonyítja
azok nyilvános jellege, cime, a cultus alatti használata, a
szentatyák és az egyház tanúsága és a martyrok vére.
Ugyanezt bizonyítják a belső okok. Azok előadásának
tágyilagossága. Azok belső egysége. Jézus alakjának új
szerűsége és magasztossága. Az evangeliomi történet egybevág a chronologiával, a régiségtudománynyal és a földrajzzal. A mythoszi föltevés. Annak hamis elvei. A mytliosz meghatározása és jellege. Azt nem lehet az evangeliomokra alkalmazni. A. mythoszok régibbek mint a történelem, helyi és nemzeti jellegűek. Az evangeliomok látszólagos ellenmondásai. Azok is hitelreméltóságukat bizonyítják. Az apokryph evangeliomok . . . . .196
Tizenötödik értekezés.
Az evangeliomi történet istenisége.
Az evangeliomi történetben előforduló isteni tettek
jelentősége. Krisztus csodáira hivatkozik, mint isteni küldetésének bizonyítékaira. Azok a legbensőbb összefüggésben állnak beszédeivel és a saját személyével. A csoda
symbolikája. Annak valóságát maga Krisztus bizonyítja,
meg a szem- és fültanúk. A csodák körülményei bizonyítják azok természetfölötti jellegét. Azok nem lehetnek titkos természeti erők okozatai. A delejesség és Krisztus
csodái. Zsidók és pogányok szemben a csodákkal. Az isteni tettek motívumai. A föltámadás csodája. A föltámadás valódisága. Krisztus föltámadásának tanúi. Az egyház
nagy csodája. Jegyzetek 252
Tizenhatodik értekezés.
Jövendőlés, teljesülés.
Izrael népe. Jellege, jelentősége és helyzete a világtörténelemben. A theokratia és a prófétai hivatal. Messiásvárás a zsidóknál; ez kitűnik az evangeliomokból és az
egykorú zsidó írókból. A Messiás eszméjének eltorzitása.
Annak elterjedése a pogányok közt. A Messiás alakja a
prófétáknál; a proto-evangeliom ; a pátriárkák. Mózes,
Dávid, Izaiás, Jeremiás, Aggeus, Zacharias, Malachiás. A
názáreti Jézusban minden jövendölés beteljesedett. Saját
nyilatkozatai. Őrá vallának az időbeli meghatározások és
a Messiás tulajdonságai. A jövendölések csak őbenne teljesülhettek. Izrael állapota Krisztus után. János az utolsó próféta és Krisztus első hirdetője. Miért vetek el a zsidók Krisztust ? Hogyan üldözték a prófétákat. A farizeusok gyűlölete. Testi várakozásaik. Krisztus az új szövetség prófétája. Jövendölései önmagának, tanítványainak,
Izraelnek és az egyháznak jövőjéről. Jövendöléseinek jellege. Azok teljesülése. Azok bizonyító ereje a jelenre vonatkozólag. Jegyzetek 296
Tizenhetedik értekezés.
Krisztus szava és műve.
Krisztus tanúbizonysága önmaga felől. Istenségét bizonyítja tanítványai, a nép, a világi és egyházi hatóság előtt. Bizonyításának jelentősége a körülményekből. Jézus
terve. Mikép vág össze Jézus szava és műve. Péter Rómában. Róma vallási, erkölcsi és politikai állapota. A pogányok vádolják a keresztényeket. A föladat nagysága.
Aránytalanság az eszköz és cél közt. A pogányság harca
a kereszténység ellen. Természetes magyarázati kísérletek. Az üldözések. A vértanúk. Bizonyságuk értéke. Az izlam és a kereszténység elterjedése. Következtetések . 349
Tizennyolcadik értekezés.
Jézus Krisztus személye.
Krisztus és a kereszténység. Az ő külső megjelenése. Élete igazán emberi. A legegyszerűbb külső alatt egy világmozgató hatalom. Az ő alázatossága, szelídsége,
szeretete. Összhang tanitmánya és élete közt. Életének
motívumai. Nem vakbuzgóság, nem stoicismus. Egész külseje emberfölötti kép. V,iszonya Istenhez. Imádsága. Jézus mindenoldalú tökélye. Ő az absolut mintakép. Jézus és
Sokrates. Jézus terve. Kortársak Ítélete Jézusról. Tervét
hogyan valósítja meg. Fönséges nyugodtsága szóban és
tettben. Nem fél a tévedéstől. Ártatlan. Ennek bizonyítékai. Fönnakadás és annak megoldása. Jézus élete egy értelmi és erkölcsi csoda. Isten megjelenése a földön.
Jegyzetek . . . . . . . . . .397

Témakörök