A keresztény szindikalizmus története a XIX-XX. században

A Keresztény Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége

Szerző

Budapest

'Gergely Jenő: A keresztény szindikalizmus története a XIX-XX. században ' összes példány

Kiadó:	MTA-ELTE Pártok, Pártrendszerek, Parlamentarizmus Kutatócsoport
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás éve:	2007
Kötés típusa:	Ragasztott papírkötés
Oldalszám:	215 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	24 cm x 16 cm
ISBN:	978-963-06-4016-9

Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Előszó

II. János Pál pápa 1991. május 1-jén kibocsátott Centesimus annus kezdetű szociális enciklikájában - amely a keresztény szociális tanítás Magna Chartájának tartott Rerum novarum századik évfordulóján jelent meg - messzemenő elismeréssel szólt a munkásmozgalomról, s annak gerincét képező szakszervezetekről. A kapitalizmus igazságtalanságainak kiküszöbölésére a szubszidiaritás és a szolidaritás elveit követve olyan reformok valósultak meg, amelyek lényegesen javították a munkások és alkalmazottak helyzetét. „A reformokat részben az államok vezették be, de megvalósításukban jelentős szerepet játszott a munkásmozgalom tevékenysége. Az igazságtalanságok és hátrányok megszüntetése érdekében lelkiismereti indíttatásból megszületett törekvések széleskörű hatást fejtettek ki a munkásszerveződésekben, a reformok előmozdításában", és igen közel álltak „a munkásokhoz és mindennapi szükségleteikhez... Ezek a reformok ugyanakkor következményei voltak a társadalom szabad önszerveződésének is, azáltal, hogy létrehozták a szolidaritás hatékony formáit, amelyek alkalmasak arra, hogy a személy értékeit nagyobb mértékben tiszteletben tartó gazdasági növekedést elősegítsék." . (Kiemelések az eredetiben. - G.J.)
A XIX. század második, és a XX. század első fele a klasszikus szakszervezeti mozgalom évszázada volt. Európa fejlett tőkés országaiban több milliós tagsággal rendelkező, hatalmas munkás és alkalmazotti szakmai érdekvédelmi mozgalmak működtek, amelyeknek követeléseit sem a munkáltatók, sem az állam nem hagyhatták tartósan figyelmen kívül. De létrejöttek a szakszervezetek a közepesen, vagy gyengén iparosodott országokban, régiókban, így a dél-európai, a skandináv és a kelet-közép-európai államokban is. A szakszervezetek a gazdasági és szociális érdekvédelem eszközei voltak, és csak másodlagosan töltöttek be politikai szerepet annyiban, amennyiben elfogadták egyik vagy másik párt befolyását, vagy ideológiáját. Kétségtelen, hogy a legnagyobb erővel a szociáldemokrata-szocialista irányú szakszervezetek rendelkeztek. Ha megkésve is, de Európában a szocialista szakszervezetek után a második meghatározó mozgalom lettek a keresztény szakszervezetek. Ezek szervezeti ereje, befolyása meghaladta mind a liberális, mind a nacionalista szakszervezetekét. Az első világháború után a kommunista pártok is igyekeztek befolyást gyakorolni a szakszervezetekre, és forradalmasítani akarták őket (vörös szakszervezetek). A munkáltatók vagy az állam(ok) által életre hívott, támogatott „munkásszervezetek" (a liberálisok) csak formálisan tűntek szakszervezeteknek, hiszen nem elsősorban a munkások és alkalmazottak érdekeit képviselték, így befolyásuk sem volt jelentős. A szélsőjobboldali radikális - fasiszta, nemzetiszocialista - pártok és államok is létrehozták a maguk „nemzeti szakszervezetét", amelyek nyíltan a diktatúra eszközei voltak. De nem tekinthetők szakszervezeteknek a korporációs, hivatásrendi alapon szerveződő, esetenként magukat kereszténynek nevező mozgalmak sem, hiszen azok egy közös érdekvédelmi egyesületbe akarták terelni a munkavállalókat és a munkáltatókat, ami eleve kizárja a szindikalizmust. Vissza

Tartalom

Előszó 6
I. A keresztény szakszervezeti mozgalom létrejötte és nemzetközi kapcsolatainak
kialakulása az I. világháború előtt 9
A „szociális kérdés" felfedezése 9
A keresztény szakszervezeti mozgalom megindulása 12
A keresztény szakszervezeti vezetők zürichi konferenciája (1908. augusztus 2-5.) 18
A keresztény szakszervezetek és a katolikus egyház 25
A keresztény szakszervezetek az I világháborút megelőző években (1909-1914) 31
II. A keresztény szakszervezetek kapcsolatainak felújítása az I. világháború
után és a Keresztény Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének megalakítása
(1918-1920) 38
A párizsi konferencia (1919. március 16-19.) 39
A luzerni konferencia (1919. március 18-21.) 40
A keresztény szakszervezeti internacionálé alakuló kongresszusának előkészítése 43
A Keresztény Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének hágai alakuló kongresszusa
(1920. június 15-19.) 45
III. A keresztény szakszervezeti internacionálé kiépülése és megszilárdulása
(1920-1925) 54
Hágától Innsbruckig (1920-1922) 54
A Keresztény Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének innsbrucki kongresszusa (1922.
június 20-24.) 57
A világgazdasági program (1922) 62
A Keresztény Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének tevékenysége a luzerni kongresszusig (1922-1925) 64
A Keresztény Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének III. kongresszusa (Luzern, 1925. szeptember 16-19.) 72
IV. A keresztény szakszervezetek a kapitalizmus ideiglenes stabilizációjának
időszakában (1925-1928) 78
Az IBCG vezetőségének tevékenysége két kongresszus (Luzern és München) között 78
A keresztény szakszervezetek harca elismertetésükért a Népszövetség munkaügyi és
gazdasági szervezeteiben 80
A Keresztény Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének müncheni kongresszusa
(1928. szeptember 26-28.) 82
A keresztény szakszervezetek és a kommunisták 88
A katolikus és a protestáns „munkásinternacionálé" megalakulása 89
V. A keresztény szakszervezetek a világgazdasági válság és a fasizmus előretörésének időszakában (1929-1934) 93
A világgazdasági válság kitörése és az IBCG első reakciói 93
A Quadragesimo anno és a keresztény szindikalizmus válságjelei 96
A keresztény szakszervezetek antwerpeni kongresszusa (1932. június 22-24.) 100
A német és az osztrák keresztény szakszervezetek felszámolása (1933-1934) 107
A keresztény szakszervezeti internacionálé montreux-i rendkívüli kongresszusa
(1934. július 1-2.) 114
VI. A Keresztény Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége az antifasiszta népfrontpolitika és az Ellenállás időszakában (1935-1944) 124
A Keresztény Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének tevékenysége a népfront
kibontakozásának idején (1935-1937) 124
A Keresztény Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének párizsi kongresszusa (1937.
szeptember 6-8.) 131
A keresztény szakszervezetek a II. világháború előestéjén (1938-1939) 137
A keresztény szakszervezetek és az Ellenállás (1940-1944) 141
VII. A Keresztény Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének újjászervezése és
működése a XIV. párizsi kongresszusig (1945-1961) 146
Egységszervezet vagy autonóm keresztény szakszervezetek? 146
,4 keresztény szakszervezetek együttműködési kísérletei a szabad szakszervezetekkel 154
A keresztény szakszervezetek a nyugat-európai integrációban 161
A Keresztény Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének Európai Szervezete 163
VIII. A nemzetközi keresztény szakszervezeti mozgalom dekrisztianizálódása az
1960-as, 70-es években 169
A Keresztény Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége a fejlett tőkés országokban az
1960-as években 169
A Keresztény Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének egyéb regionális szervezetei 172
A dekrisztianizálódás és a katolikus egyház 178
A Keresztény Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége a dekrisztianizálódás útján 180
IX. A Munka Világszövetségének megalakulása (1968. október 5.) 183
A luxemburgi alakuló kongresszus (1968. október 3-5.) 183
A Munka Világszövetségének kezdeti lépései (Kitekintés) 186
Mellékletek 189
1. A Keresztény Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének kongresszusai és
taglétszáma (1920-) 189
2. Rövidítések 190
3. A keresztény szakszervezetek világgazdasági programja (Innsbruck, 1922.) 194
4. A Keresztény Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének szervezeti szabályzata
(Hága, 1920.) 198
5. Rövidítések a hivatkozásokban 203
6. Névmutató 206