A keresztény egyház története VIII.

Előszó

Az egyháztörténet legújabb kora. A kor egyetemes történetének fővonásai; az Egyháznak az új történelmi mozzanatokkal kapcsolatos állásfoglalása. Főbb események az 1848-as forradalmaktól az első és második világháborúig. A pápai főhatalom fénykorának kibontakozása.
A kor, amelyet a Keresztény Egyház Történetének jelen nyolcadik és befejező kötete tárgyal, IX. Pius megválasztásától, 1846-tól napjainkig ér, tehát bizonyos megközelítéssel száz évről szól, Európa és az emberiség történetének utolsó századáról Arról a korról, amely a ma élő nemzedék életidejének jelenségeit alakította s a jövőt is bizonyos mértékig alakítani fogja.
A feliraton, amely a kereszténység legnagyobbszerű templomának, a római sz. Péter-templomnak kupolája alatt sorakozik roppant betűivel százméteres magasban sz. Péter sírja felett, az Egyház alapítójának a Genezáreti-tó partján elmondott szavai állanak:
TU ES PETRUS ET SUPER HANC PETRÁM AEDIFICABO ECCLESIAM MEAM NEC PORTAE INFERNI PRAEVALEBUNT.
Az Egyház történetének minden szaka mintegy csak illusztráció volt ehhez az ígérethez. Most látni fogjuk ennek az ígéretnek teljesülését olyan korban, amelynek részletei és szereplői közelebb állanak hozzánk minden korokéi közt; egyes szereplői még élnek, eseményeinek egy része pedig közvetlen vagy közvetett emlékeink vagy élményeink közé tartozik. Látni fogjuk az Egyház és a kegyelem művét olyan korban, amelynek berendezkedése és válságai a magunk személyes életidejének ismert berendezkedése és válságai. Vissza