A keresztapa

Előszó

Részlet a könyvből:
"Amerigo Bonasera a New York-i 3. Számú Bűnügyi Bíróság tárgyalótermében ült, és az igazságszolgáltatásra várt: azoknak a fickóknak a megbüntetésére, akik oly kegyetlenül elbántak a lányával, és megpróbálták meggyalázni.
Az ijesztően durva arcú bíró felgyűrte fekete talárjának ujját, mintha testi fenyítéssel akarná sújtani a bírói emelvény előtt álló két fiatalembert. Arca hűvös megvetést sugárzott. De az egészben volt valami hamis, ami Amerigo Bonasera érzett ugyan, de nem értett.
- Maguk úgy viselkedtek, mint a legelfajzottabb barbárok - mondta nyersen a bíró. Igen, igen, gondolta Amerigo Bonasera. Állatok. Állatok. A két fiatalember divatosra nyírt, sima hajjal, friss, tisztára mosott arccal szerény bűnbánatot mutatott, és alázatosan lehajtotta a fejét.
A bíró folytatta.
- Úgy viselkedtek, mint a vadállatok a dzsungelben, és az a szerencséjük, hogy nem követtek el erőszakot azon a szegény lányon, mert akkor húsz évre rács mögé záratnám magukat. - A bíró szünetet tartott, szeme a hatásosan vastag szemöldök alól lopva Amerigo Bonasera sárgásfakó arcára rebbent, majd belemélyedt az előtte tornyosuló bizonyítási jegyzőkönyvbe. Összeráncolta homlokát, és vállat vont, mint aki saját akarata ellenére dönt. Ismét megszólalt: - De fiatal korukra, büntetlen előéletükre, tisztességes családjukra való tekintettel, és mert a törvény szelleme nem bosszúállást, hanem az igazságot szolgálja, ezennel háromévi börtönbüntetésre ítélem mind a kettőjüket. Az ítéletet felfüggesztem."
Vissza