Előszó
Ennek a könyvnek is megvan a maga sorsa.
Közvetlenül a világháború kitörése előtt hazánk közgazdasági élete és kereskedelmi oktatásügye eladdig nem ismert magaslatra emelkedett.
Emlékezetünkbe mélyen bevésődő tanúságot tettünk erről az 1913 augusztus havában Budapesten rendezett VII. Nemzetközi Közgazdasági Tanfolyamon, amelynek a világ minden részéből 180 hallgatója, és a közvetlenül utána szeptemberben megtartott X. Nemzetközi Kereskedelmi Oktatásügyi Kongresszuson, amelynek 1150 tagja volt.
Talán e fényes sikerű, mind a bel-, mind a külföld figyelmét a magyar kereskedelmi oktatásügyre terelő kurzusnak és kongresszusnak volt köszönhető, hogy a Magyar Tudományos Akadémia figyelme is e kérdés felé fordult s 1914-ben a Magyar Kereskedelmi Csarnok Széchenyi-díját a következő pályatétel megoldására tűzte ki: A kereskedelmi oktatásügy jelenlegi állapota Magyarországon és külföldön és az e téren szükséges reformok.
Sajnos, amikorra a Matlehovits Sándorból és Gaal Jenőből álló bírálóbizottság a beérkezett pályaművekre vonatkozó határozatát 1915 tavaszán meghozta, hazánkban a vérzivataros háború közepette már sem a közgazdasági élet, sem a kereskedelmi oktatásügy nem virágzott.
A pályakérdésre kitűzött díjat Vincze Frigyes nyerte el; Schack Béla, akit pályaműve befejezésében a barcelonai nemzetközi közgazdasági tanfolyamon a háború kitörése következtében való visszatartása gátolt meg, dicséretben részesült.
A két műnek nyomtatásban való megjelenését a világháború és az azután következő nehéz viszonyok gátolták meg. Aktuálissá vált azonban ily tartalmú mű kiadása akkor, amikor elközeledett a magyar kereskedelmi oktatás megindulása századik évfordulójának ünnepi esztendeje. A két szerző úgy vélte, hogy ez az alkalom érdeklődést fog munkájuk iránt kiváltani. Elővették tehát kézirataikat, egyeztették őket, megfelezték a feladatot olyképpen, hogy Vincze Frigyes a maga kéziratából a történeti részt bővítette és egészítette ki a mult század közepéig, míg Schack Béla az azóta lefolyt jelenségeket foglalta össze, kiegészítve adatait mind a mai napig.
Szívesen folytattuk volna a külföldi kereskedelmi oktatásügy megindulásáról munkánk első részében megkezdett fejtegetéseinket a másodikban is, ha erre elegendő terünk lett volna. Azonban a modern kereskedelmi oktatásügy nemzetközi képének puszta vázolása is akkora feladat, hogy megoldása egymaga is hatalmas kötetet töltene meg.
Vissza