Fülszöveg
„Szeretem azokat az embereket, akiket az Isten fantáziával áldott meg, vagyis képzelettel, a képzelet erejével. Hányszor mondjuk, hogy ennek vagy annak az embernek erős a fantáziája, vagy ebben és ebben a dologban nem látunk elég fantáziát, tehát nem érdemes belevágni.
Az előbbi megjegyzésből nekem is kijutott. Fiatal koromban, Franciaországban sokat meséltem magyarországi életemről, arról például, hogy 1956 szabadságharca után, tizenhét évesen milyen viszontagságosán jutottam át a határon. Hallgatóim elnézően mosolyogtak és kijelentették: „milyen erős a fantáziám". Evvel nagyon megbántottak, mert hát én akkor tényleg az igazat meséltem.
Nem mindegy, hogy állunk az élethez, rá tudunk-e fordulni annak becsületes, küzdelmes, de szép útjára. Nem mindegy, mit hagyunk magunk után. Szép feladat meggyőzni embertársainkat, hogy ebben az Isten alkotta világban megvan a helyünk és van tennivalónk."
Nádasdy Borbála
Mi a titka grófNádasdy Borbála könyveinek, futótűz szerű sikerének!
- Mi...
Tovább
Fülszöveg
„Szeretem azokat az embereket, akiket az Isten fantáziával áldott meg, vagyis képzelettel, a képzelet erejével. Hányszor mondjuk, hogy ennek vagy annak az embernek erős a fantáziája, vagy ebben és ebben a dologban nem látunk elég fantáziát, tehát nem érdemes belevágni.
Az előbbi megjegyzésből nekem is kijutott. Fiatal koromban, Franciaországban sokat meséltem magyarországi életemről, arról például, hogy 1956 szabadságharca után, tizenhét évesen milyen viszontagságosán jutottam át a határon. Hallgatóim elnézően mosolyogtak és kijelentették: „milyen erős a fantáziám". Evvel nagyon megbántottak, mert hát én akkor tényleg az igazat meséltem.
Nem mindegy, hogy állunk az élethez, rá tudunk-e fordulni annak becsületes, küzdelmes, de szép útjára. Nem mindegy, mit hagyunk magunk után. Szép feladat meggyőzni embertársainkat, hogy ebben az Isten alkotta világban megvan a helyünk és van tennivalónk."
Nádasdy Borbála
Mi a titka grófNádasdy Borbála könyveinek, futótűz szerű sikerének!
- Mi a titka? Nem tudom - válaszolja egy olvasója. - En személyesen öt alig ismerem. De amikor kinyitom egy könyvét, az úgy szólít meg, mint egy levél, amelyet valaki kézzel írt nekem. Talán ezért van, hogy ha reggelig tart is, nem teszem le, végigolvasom. O ezalatt ott van velem, és a jelenlétében egésznek érzem magam. Mert nem elég leszületned erre a világra. A saját létezésedet kell, hogy megszeresd. Ebben segít ő, mert a létezés bizonyságát osztja szét olvasóinak. Vele juthatsz el a helyre, ami csak a tiéd.
De mert a legigazabb igazságot kimondani lehetetlen, olykor zsörtölődik is, vagy dacolva szed kalászt a szúrós tarlón; ott, ahol máig az asztagba rakott kévék keresztje az élet rendje. Ez a rend az öröksége, amit ősei hagytak rá, akiknek hírneve csodálatot hordoz, az öröksége, amelynek súlya ünneppé varázsolja az életed."
Mészáros Géza
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal