Előszó
Részlet a könyvből:
I. Trésorier báró, két órakor térve haza, mint minden nap, a Rue de Presbourgon levő palotájába, szokása ellenére nem a felesége kis szalonja felé tartott, hogy néhány percig...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
I. Trésorier báró, két órakor térve haza, mint minden nap, a Rue de Presbourgon levő palotájába, szokása ellenére nem a felesége kis szalonja felé tartott, hogy néhány percig elcsevegjen vele, mielőtt az estebédhez átöltöznék, hanem egyenesen fölment az onyx-korlátos nagy lépcsőn. Az emeletre érve, csöngetett az inasának, és kurta, parancsoló hangon, mely ellentétben volt a cselédjeivel szemben megszokott jóakaratú udvariasságával, azt kérdezte:
- Vannak még a bárónénál?
- Ugy hiszem, méltóságos uram ... Az udvaron még két fogat várakozik ... de mindjárt megtudakolom az előszobában.
- Szükségtelen. Menjen csak le a szalonba s mondja meg a bárónénak, hogy jöjjön fel hozzám, mihelyest csak lehet.
Az inas kiment, és Trésorier, betérve villamos világítású szobájába, ledobta kalapját, keztyűjét az asztalra, levetette a felöltőjét és rosszkedvűen ült oda a kandalló-szögletbe.
Szombat volt, a börzei rendes félhavi leszámolás napja, és a bankár mindig tüntetni szeretett azzal, hogy még csak fáradtnak se lássék a roppant munkától, a mely ugyancsak megerőltette egész személyzetét s első sorban őt magát.
Vissza