Előszó
Tisztelettel köszöntöm az olvasót!
Nagy öröm számomra, hogy egy verseskötet beköszönőjét írom, és még nagyobb öröm, hogy ebben a kötetben egy sárrétudvari ember őszinte és mély érzésű szavai...
Tovább
Előszó
Tisztelettel köszöntöm az olvasót!
Nagy öröm számomra, hogy egy verseskötet beköszönőjét írom, és még nagyobb öröm, hogy ebben a kötetben egy sárrétudvari ember őszinte és mély érzésű szavai jelennek meg.
A költészet csodája teszi lehetővé számunkra, hogy az a hely ahol élünk, a bennünket körbevevő világ, s az életünket számos módon befolyásoló társas kapcsolatok, a szavak harmóniájával, az érzések sokszínűségével jelenjenek meg számunkra. Azért nagy érték, ha egy közösségnek, egy tájegységnek, egy településnek vannak saját költői, hiszen általuk is visszakapjuk mindazt, ami számunkra a gyökereket, a szülőföld világát jelenti.
Ha Sárrétudvari költőjéről kérdezünk, elsőnek Költő Nagy Imre jut eszünkbe. Büszkék lehetünk azonban arra, hogy Sárrétudvari jelenleg is kitermeli azokat a nemes gondolatokat, amelyek újabb versek megszületéséhez vezetnek. Néhány éve jelent meg Cs. Szabó Piroska kötete, most pedig nagy tisztelettel köszöntjük településünk új verseskötetét, melynek szerzője Bokor Gábor.
Bokor Gábor falunk szülötte, s Költő Nagy Imréhez hasonlóan a nagy szegénység megélője. Szavainak hitelességét, verseinek őszinteségét az adja, hogy mindig büszke volt származására, szüleire, magyarságára.
Ebben a kötetben megjelenik minden, ami egy igaz, érzéseiben tiszta jellemű személyiség mondanivalójának megnyilvánulása. Verseiben beszél édesanyja iránti rajongásáról, a magyar róna szépségeiről, a Sárrét megtartó erejéről, a természet kincseiről, a magyarság tragédiájáról, a hazaszeretetről.
Vissza