A "Kentuki Oroszlán"

Előszó

Részlet a könyvből:
Már javában folyt a tanítás, mire Arno apjával az iskolába ért. A tanító úr mindkettőjüket a szobájába vezette, beszélgetett velük egy kicsit, intette Arnót, hogy legyen figyelmes, jó fiú, aztán kijelölte a helyét az egyik padban egy hosszú hajú fiú, aztán kijelölte a helyét az egyik padban egy hosszú hajú fiú mellett. Valami könyvből néhány sor másolnivalót adott neki, s így aztán nem volt ideje Anrónak arra, hogy mással törődjék. Fogta a palatáblát és nekilátott az írásnak. Már vagy két sort leírt, amikor a hosszú hajú fiú odahajolt hozzá és a fülébe súgta:
- Mit mondott a tanító úr, amikor a szobájában voltatok?
Arno tudta, hogy óra alatt nem szabad beszélgetni, ezért elébb félénken pislogott a tanító úr felé, csak aztán súgta:
- Ó, semmit...
De a másik csak nem nyugodott bele. Letette a palavesszőt, az orrát fújta és újra susogott:
- Azt nem mondta a tanító úr, hogy indián történeteket az iskolában nem szabad olvasni?
- Nem mondta.
- Bezzeg mondta nekem! Jó nagy csomó volt velem, egypár most is ott hever a fiókban. Olvastad az "Amerikai őserdőkben"-t? Az volt ám az ember a talpán! Egymaga megküzdött tizenkét vörösbőrűvel!
- Ki volt az?
- Kentuki Oroszlánja!
Arno letette a vesszőt és - most először - társa arcába nézett. Himlőhelyes volt és az orra jobb felé kicsit ferde. Szalmasárga haja kócosan lógott. "Ezzel aztán sok baja lehet, ha fésülni kezdi", gondolta Arno. Vissza