A kémia újabb eredményei 58.

Előszó

A kémia újabb eredményei sorozat mágneses magrezonancia tárgyú kötetének megírására majd egy évtizede vállakoztam. Időközben azonban az Akadémiai Kiadó megjelentette kétköetes, mintegy 100 ív terjedelmű monográfiám, s úgy éreztem, hogy egy újabb, hasonló témájú munka kiadásának csak akkor lehet jogosultsága, ha az legfeljebb minimális mértékben fed át az előzővel. Ezt az aggályt eloszlatta az a hallatlan technikai fejlődés, amely éppen az említett monográfia kéziratának lezárásával egyidőben, a 70-es évek elején forradalmasította az NMR-spektroszkópiát. A szupravezető mágnesek és a Fourier-transzformáció elvének alkalmazása több nagyságrenddel nmegnövelte az NMR-spektrométerek addigi érzékenységét. Ekként lehetővé vált az NMR szempontjából érzéketlen mgáneses magok egy újabb csoportjának rutinszerű NMR-vizsgálata. A technikai fejlődés azonban nemcsak a jól mérhető magok körét bővítette, hanem a protonrezonancia-spektroszkópia számára is új távlatok nyíltak. Jelentősen kitolódott a méréshatár egyrészt a nagyobb molekulasúlyok, másrészta kisebb oldatkoncentrációk irányába. Lehetővé vált az igen gyenge jelek elkülönítése, a túl erős jelek kiszűrése, bonyolult kettősrezonancia-kísérletek gyors és egyszerű elvégzése. A relaxációs idők mérése a FT elén különösen egyszerűvé vált, és a kémiai szerkezetről szerezhető információforrások, a kémiai eltolódások, csatolási állandók és jelintenzitások egyenrangú társává lépett elő. Vissza