A kém

Előszó

Részlet a tartalomból:
"Az amerikai újabb csésze kávét töltött Leamasnak:
- Miért nem megy haza aludni egyet? - kérdezte álmosan. - Fölhívjuk, ha mutatkozik az ember.
Leamas nem válaszolt. Mereven bámult ki tovább az őrház ablakán az üres utcára.
- Nem várhat örökké, sir, - erősködött az amerikai. - Lehet, hogy nem is jön ma, vagy máskor jön. Szólhatunk a német rendőröknek, hogy értesítsék a parancsnokságot s ön visszatérhet húsz perc alatt..." Vissza

Fülszöveg

JOHN LE CARRÉ:
A KÉM aki a hidegről jött be
Ez az egyedülálló kémtörténet beírta John Le Carré nevét abba a mikroszkopikusan kicsi emlékkönyvbe, amelyben az igazán nagy kémregények írói találhatók. A valóságban Carré könyve még ennél is több: ez maga a kémtörténet, amely véget vet minden további kémhistóriának. Az író visszahelyezi napjaink divatos spy-storyjait oda, ahová valók: — a naiv mesék gyermekded világába...
Igen, mert Carré müve maga a végtelenül bonyolult huszadik századi realitás. Leamas, a regény hőse, akinek az a feladata, hogy tőrbecsalja a legeredményesebb keletberlini kémfőnököt, — Leamas az egyetlen igazán élő és autentikus kémfigurája a háború utáni két évtizednek. A cselszövés, amit mozgásba hoz, — és amelynek később legfőbb áldozatává válik, — a legszenzációsabb komplikáltsággal megírt modern dráma. De a regény emellett tökéletes képe a század erkölcsi romlásának is, mivel a Leamasban élő feszültség és morális dilemma kor jelenség, — mindannyiunk közös tapasztalata és problémája.
A magyar olvasó számára, — és különönösen a kommunista rendszerből Nyugatra menekült magyar olvasó számára, — ez a regény egyszersmind második életrajz. Nincs még egy mű a mai külföldi irodalomban, amely közelebbről érintené a nyugatos magyarokat, mivel Carré nyíltan fölveti a kérdést: van-e különbség az önön hivatásában meghasonlott Nyugat és a nyíltan autokratikus Kelet politikai módszerei között?
Le Carré nem válaszol a kérdésre, olvasójára bízza a végső következtetést. De ez a konklúzió a legtragikusabb, amit két politikai rendszer szemtanúi valaha is levonhattak, mert Carré regénye lényegében két bomladozó civilizáció apokaliptikus rajza — egy kémtörténet keretében elmesélve.
Ehhez hasonló klasszikus művet csak kettőt lehet találni a kémhistóriák végtelenül nehéz műfajában. Arthur Koestler "Sötétség Délben" és Graham Green "Kiégett Esetek" című könyve hasonlítható hozzá, dé Carré története minden remekbeszabott elődjénél időszerűbb.
"A KÉM (aki a hidegről jött be)" tulajdonképen nem is sorolható egyszerűen a spy-storyk sorába, mint ahogyan Dosztojevszkij, Bűn és Bűnhődése sem "detektívtörténet". Carré könyve a század kórképe a kémkedés titkos röntgenfelvételeivel illusztrálva. Nyomasztóan tárgyilagos, impresszíven aktuális. És megrázóan politikus.
Véletlenül és ráadásul — lélegzetelállítóan izgalmas is!
A fordító Vissza