A keletkezés ontológiája

Előszó

Az olvasó doktori disszertációt tart a kezében, ámde nem akármilyet. Szabó Zsigmond értekezése nem pusztán egy elvégzett kutatás eredményeinek összegzése, habár kétségkívül olvasható olyan írásként is, amely - hadd hangsúlyozzam: teljességgel közérthető formában - bevezetést kíván nyújtani a Merlaeu-Ponty nyomán kibontakozó új fenomeológia tanulmányozásához. Valóban: a munkából megismerhetjük a kései Merleau-Ponty kiérlelt gondolatait, sőt olykor még munkajegyzetekben összefoglalt, kimunkálatlan, ám annál elevenebb ötleteit is, méghozzá olyan előadásban, amely nyelvileg egyszerre gazdag és szabatos, irodalmian érzékletes és szakszerűen pontos. Ebben azonban korántsem merül ki a könyv érdeme. A munka valójában messze túlmegy az egyszerű ismertetésen; nagy számban fogalmaz meg olyan gondolatakat is, amelyek továbbviszik és kibontakoztatják az elemzett fenomenológiai kezdeményezéseket. Még jelentősebb dolog azonban, hogy Szabó Zsigmond fejtegetései önálló filozófiai elmélkedés élményét nyújtják, amely azok számára is élvezhető, akik nem érdeklődnek mélyebben Merleau-Ponty és az újabb fenomelógia problémái iránt, ám örömmel olvasnak egy megvilágító erejű elemzést olyan nagy kérdésekről, mint például, hogy miként gondolható el a végtelen.
Hogy nem pusztán fenomenológiai szövegek értelmezésében járatos szerző, hanem igazi fenomenológus szólal meg ebben az értekezésben, azt jól mutatják azok az érzékletes példák, amelyekkel tele van a munka. Aki egyszer elolvasta a könyvet, nemigen felejti el többé az általános iskolai menza "mindent átható, fenyegető, idegen" ételszagáról szóló fejtegetéseket és éppígy a prosztatarákot idéző biciklinyereg leírását sem. Nem szokványos példák ezek, mert nem egyszerűen illusztrálják a már kész, fogalmilag kimunkált állításokat. Inkább miniatűr esettanulmányoknak nevezhetnénk őket. Ezek az esettanulmányok önmagukban is felfedezéseket hordoznak, és - híven a tárgyalt filozófia szelleméhez - új fogalmak megalkotásának kiindulópontjaivá válnak. Vissza