A keleti szőnyeg

Előszó

Talán az egyetlen, amivel a törökök - akarva, nem akarva - megajándékoztak bennünket a megszállás alatt az, hogy megismertük és megszerettük a szőnyeget. Megszerettük őket és mégis, noha ősi szőnyegkultúrával dicsekedhetünk, egy-két kezdetleges próbálkozástól eltekintve nem tudunk arról, hogy nálunk is csomóztak volna szőnyeget, nem számítva az újabban divatossá vált «magyar perzsa» házi szőnyegkészítést. Az Iparművészeti Múzeum érdekesebbnél-érdekesebb szőnyegkiállításokkal lepett meg bennünket és ezeket a tanulságos bemutatókat várakozáson felül sokan látogatták. Szőnyegkedvelők egyesülete gyűjti maga köré nagyszámú híveit. Nincs úgyszólván úriház hazánkban szőnyeg nélkül és ennek ellenére, szakcikkektől eltekintve, összefüggő, a keleti szőnyegeket ismertető magyarnyelvű munka eddig nem jelent meg. Ezt a hiányt kivánja némikép pótolni ez az igénytelen mű, amely azonban távolról sem kérkedik teljességgel, habár több száz szőnyegről esik benne szó. Elsősorban a nálunk leggyakrabban előforduló keleti szőnyegekről törekedtem érthető képet nyujtani. Az általános rész után a történeti és a topográfiai adottság alapján kinálkozó összefüggések szerint csoportosítottam az anyagot.
A szőnyeg jellemzése, leírása nem pótolja a látás gyönyörét mégis súlyt helyeztem arra, már amennyire a tér megengedte, hogy itt-ott a szőnyeg esztétikai vonatkozásaira is rámutassak. Mulatságos, de mód felett helytelen, amikor ebédlő-, előszoba-, úriszoba-szőnyegről beszélünk. Ugyanolyan baklövés ez, mint amikor valaki a könyvkereskedőtől másfélméter vöröskötésű könyvet kér, mert még ennyi üres hely van a könyvespolcán... Vissza