Előszó
Előadásom témája a keleti metafizika; helyesebb lett volna talán egyszerűen metafizikát mondanom, jelző nélkül, mert a tiszta metafizika lényegénél fogva valójában minden formán és minden...
Tovább
Előszó
Előadásom témája a keleti metafizika; helyesebb lett volna talán egyszerűen metafizikát mondanom, jelző nélkül, mert a tiszta metafizika lényegénél fogva valójában minden formán és minden esetlegességen kívül és túl van, és sem nem keleti, sem nem nyugati, hanem egyetemes. Kizárólag azok a külső formák lehetnek keletiek vagy nyugatiak, amelyekkel ezt az ismertetés szükségletei, a kifejezhetetlen kifejezése céljából látjuk el; ezek sokféleség alatt azonban mindenütt és mindig azonos lényeget találunk, legalább is mindenütt ott, ahol valódi metafizikáról van szó, éspedig azon egyszerű oknál fogva, hogy az igazság egy.
Ha viszont ez így van, akkor miért beszélünk mégis sajátosan keleti metafizikáról? Ezt azért tesszük, mert a nyugati világ jelenlegi szellemi helyzetében a metafizika elfelejtett, figyelmen kívül hagyott, csaknem teljesen elveszett dolog, miközben Keleten még mindig valódi megismerés tárgya. Ha meg akarjuk tudni, hogy mi a metafizika, akkor Kelethez kell fordulnunk; sőt, ha újra meg akarunk találni valamit azokból az ősi metafizikai hagyományokból, amelyek valaha Nyugaton létezhettek, egy olyan Nyugaton, amely akkor sajátos módon minden tekintetben sokkal közelebb állt Kelethez, mint ma, akkor ez főleg a keleti tanok segítségével és ezekkel összehasonlítva érhető el, mert metafizikai téren egyedül ezek a tanok tanulmányozhatók még közvetlenül. Ezért, ami ezt illeti, érthető, hogy ezeket úgy kell tanulmányoznunk, ahogy maguk a keletiek teszik, és egyáltalán nem bízhatjuk magunkat többé-kevésbé hipotetikus és néha teljesen kiagyalt magyarázatokra; nagyon gyakran megfeledkezünk arról, hogy a keleti civilizációk még mindig léteznek, és hogy még vannak kiváló képviselőik, és elég lenne náluk tájékozódni, hogy valóban megtudjuk, miről van szó.
Vissza