A kék laguna I-II.

Előszó

Részlet a könyvből:
A hajólámpa fényében.
Button bácsi egy ládán ült a hajó orránál, álla alatt a hegedűjével. Elmerülten játszotta a holdvilágban fonogató leányról szóló dalt s halk mormogással kisérve a hegedűszót, nagyokat koppantott hozzá ballábával a fedélzet szurkos deszkáin.
- «És mikor ujra kisütött a hold,
A leány arca halottsápadt volt.»
Ócska vászonnadrág volt rajta, csikós ing, meg daróckabát, ami néhol megzöldült a naptól és széltől. Igazi vén tengeri medve: gömbölyű hátú, horgasujju, arca rezes és kerek, akár a telihold, ha a tropikus vidék ködén át látja az ember. Amint hegedült, olyan elmerült kifejezéssel ült ott, mintha a nyikorgó szerszám csodálatos meséket mondana neki, -csodálatosabbakat mindenféle emberi nyelven kifejezhető versnél.
Balkezes Pat volt a neve a hajón, nem mintha balkezes lett volna, hanem mert mindent rosszul csinált, amit csinált. Akár a vitorlával volt munka, akár kötelet göngyöltek, akár vizet mertek, ha valaki kavarodást okozott, ő tette.
Kelta vér folyt az ereiben s a negyven esztendő alatt, amit a távoli tengereken töltött, nem tudta a sós viz kimosni a kelta vért az ereiből, sem lelkéből a tündérekben való hitet. A kelta természet erős festék! S ámbátor Button bácsi otthonos volt Friscóban, ámbátor a világnak talán minden kikötőjében leitta magát egynéhányszor életében, ámbátor jenki kapitányok alatt szolgált és jenki főmatróz bánt vele kutya módjára, még mindig hitt a tündérekben és még mindig ártatlan volt, akár valami gyermek s a lelke olyan, akár az ir patakok vize. Vissza