A kék laguna

Előszó

Földgolyónk két legnagyobb kalandja
szolgáltatja Henry de Vere Stacpoole izgalmas regényének hátterét. Az egyik a földkéreg kialakulása, a másik pedig az emberi műveltség megszületése: két hatalmas drámája ennek a „sárgolyóbisnak", amellyel az embert végzete mindörökre és elválaszthatatlanul egybefűzte.
A francia származású nagy német költő, Adalbert von Chamisso, harmincnégy éves korában földkörüli útra indult egy expedíció keretében. A Csendes-óceánon való vitorlázása közben feltűnt neki a számtalan furcsa patkóformájú, alacsonyszintű, kis sziget, amelyeket maláji nyelven atalloknak neveztek, s amelyeknek létesülését a tudósok addig nem tudták megfejteni. S a költő, aki néhány ilyen kis szigeten partra szállott, a maga költői intuíciójával megfejtette ezt a geológiai rejtétyt. Felismerte, hogy ezek a szigetecskék - élő szervezetek: a Csendes-óceán húszfokos melegségű vizében élő korallállatkák lerakódásai, amelyek egy-egy magasabb tengeralatti hegy csúcsán kezdik csudaváraikat építeni mindaddig, amíg él nem érik a tengerszintet. Alul az elhalt korállállatok miriádjainak mészváza keveredik a koralloknak a tenger áramlás által lecsiszolt porával s hatalmas betonerődítményekké csomósodik össze; felül pedig a még élő korallok szaporítják,. szélesítik a kis szigeteket, amelyeknek azért van patkóformájuk, hogy a nyitva maradt résen át állandóan beáramolhassék a tenger vize a belső "lagunába". Vissza