A kegyelmes úr rokona

Előszó

A Stefánia-úti bérház harmadik emeleti lakásából, ahol Török Gergely, pénzügyi tanácsos lakott, kipirult arcú, fiatal lány lépett ki. Az előszobaajtót heves mozdulattal, dörrenve rántotta be maga után és olyan sietve iramodott le a lépcsőkön, mintha félne, hogy követi valaki. Az utolsó kanyarnál bosszúsan kapta félre a fejét egy idegen férfi bámész pillantása elől és csaknem futva tette meg a kapuig vezető útat. Az utcára érve megállt és félfordulatot tett a tengelye körül, hogy lefoghassa szoknyáját, amit hevesen megmarkolt és csaknem a térdéig göngyölített fel a kora-délelőtti tavaszi szél. Másik keze, hullámos, fekete hajának néhány kiszabadult fürtjét kényszerítette vissza a kalapja alá. Karcsú teste kinyúlt egy pillanatra, mintha egy trambulin szélén, ugrásra készen állana a víz fölött. Az ajka durcásan elgörbült, haragosan a szélre, mely hosszú lábszárai köré csavarta szoknyáját s egy röpke pillanatra megmutatta nyulánk és fiús alakjának vonalait. Aki most idenéz, azt halálra sujtja villámló, fekete szemével. Az arca piros volt, egészségesen és valóságosan piros, mintha mezei pipacsok virítanának kétoldalt, kreol bőrén.
Aztán sietve keresztülvágott az úttesten és néhány gyors lépés után eltűnt egy távbeszélőállomás fülkéjében. Táskájából pénzdarabot kotort ki s a készülék nyílásába ejtette. Kesztyűs mutatóujja sietve forgatta a tárcsát s amikor a kagylóban megszólalt a minisztérium távbeszélő központja, siettetően, szinte könyörögve mondta:
- Kérem a segédhivatalt.... Vissza