A Kecskeméti Piarista Rendház XVI. századi könyvei

Előszó

Koháry István országbíró 1714-ben hívta a piaristákat Kecskemétre, telket s egy nagyobb összeg kamatait biztosítván a templom és a rendház létrehozásához. Szerény körülmények között már 1715-ben megkezdődött a tanítás, egyelőre az elemi iskolai oktatás. 1859-ben a város katolikus egyházközössége hozzájárulásával már a gimnázium négy felső osztályában is tanulhatott a város és a környék ifjúsága. Sok viszontagság között, ám szellemiségében változatlanul és céljaiban töretlenül máig él és működik az elválaszthatatlan egységet alkotó rendház, templom és iskola. Összefoglaló történetük még megírásra vár. Az iskola történetéről részleteket Dobos Jenő írásban is rögzített előadásából ismerünk, a templom történetének legkiemelkedőbb eseményeiről Szentgyörgyi András tanulmánya szól. Bár mindkettőjük könyvvel (Szentgyörgyi tanár úr emellett még az elmaradhatatlan pipával) a kezében maradt meg emlékezetemben, könyvtárról, könyvekről egyikük sem ír. Mi lehet az ok? A válaszadás minden bizonnyal nagyon egyszerű, a munkaeszközről nem feltétlenül szükséges értekezni, hanem használni kell azt. A tudományok fejlődését nem csupán követő, hanem ahhoz állandóan hozzájáruló tanítórend számára a könyv természetes munkaeszköz. Más rendházak, iskolák történetéből is kiderül, a legtöbb tanárnak saját könyvtára is van, s haláluk után ezt többnyire a rendházuknak hagyományozzák. Gondosan ügyelnek a legszükségesebb munkák beszerzésére a szerzetesek közösen használt könyvtárai számára is, így jelentős értéket tartalmazó könyvtárak jöttek létre. Ezek az idő viharainak még jobban ki voltak téve általában, mint a rendház és a templom. Érdemes tehát nyomon követni életüket. Ennek egyik első állomása, hogy a bennük máig is megmaradt könyveket számba vegyük, kezdve a legrégebbiek felsorolásával. Könyvtárunk könyvtörténeti kutatási programja keretében örömmel vállalkoztunk arra, hogy e kis kötetet a tudós érdeklődők rendelkezésére bocsássuk. Forgassák haszonnal. Vissza