A Kaukázus-vidék keresztény építészete

Előszó

Európa és Ázsia találkozásának határán, a Fekete- és a Kaspi-tenger között terjeszkedő hatalmas hegyvonulat, a Kaukázus olykor ötezer méteres magasság fölé emelkedő jeges ormai - az Elbrusz, a Dejhtán, a Sara, a Kazbek, továbbá délebbre az Ararát - óriásként őrködnek az emberi lét ma már mitológiákban kísértő emlékein: magasztos fennségű tájaik rengetegében félelmetes mondák születtek. Dévekkel, sárkányokkal, ártó szellemekkel viaskodtak meséik hősei. Amirani például, a napsugárhajú Dali szoláris erőtől izzó fia, hagyományaik szerint a vadon lakóinak véráldozat nélküli kenyeréért kelt harcra. Ám „vétkéért" sötét barlangba taszította a magasság vakon rázúduló haragja, s a néphit reménye szerint, honára csupán szabadulását követően köszönthet be a béke majdani aranykora.
A hellén világ héroszai szintén megváltóként, de mint üldözöttek is ugyancsak megjelentek e táj kies vidékein. Prométheus rideg bérceik szikláihoz láncolva szenvedett olthatatlanul megújuló kínokat, miután olymposzi társaitól elorozta a tüzet, hogy annak lángjával fénycsóvát vessen a halandók világának éjeiébe. Majdan ide érkezett Héraklész, a csapodár Zeus földi asszonytól fogant gyermeke, aki bűnhődése gyötrelmeitől a foglyulejtett titánt végre megszabadította. Ám a jótékony félisten esendő anyja Io, az argoszi királylány, Héra haragvó bosszújától űzötten, szintén erre a vidékre menekült. A görög história számos nevezetes alakja keresett oltalmat a Fekete-tenger keleti partvidékének messzeségében. Így Phrixosz és Hellé, az otthonából elűzött testvérpár, Hermész furfangos csodatételével, aranygyapjas kos szarvába kapaszkodván repült a Kaukázus felé, mígnem a hatalmas víztükör szédületében mélybezuhant a leány, akinek emlékét idézi, legendás magyarázattal, Hellészponthosz elnevezése. Nem enyészett el nyomtalanul a fiú sorsa sem. Kolhiszba érkezvén, az uralkodó és leánya vendégfogadó kegyével kötött fejedelmi nászának ünnepét követően, csalárd készséggel áldozta fel Árész szentélyében megmentőjét, a kincses értékű juhot. E megölt, bizonyára eszmei vonatkozásban is drága jószág prémjének visszaszerzéséért szálltak azután hajóra, Iászon vezetésével, az argonauták. Vissza