A katymári Vodica

Fülszöveg

A katymári és a környékbeli hívek már Hományi Sándor plébánosságának (1835-1865) első szakaszában vallásos tisztelettel keresték fel a Vodica-forrást, mellette 1846 körül a keresztút képeit, egy oszlopon pedig a Boldogságos Szűz Mária képét helyezték el. Adományaiknak köszönhetően az új plébános - Navratill Ede (1865-1887) - összefogásával 1866-ban felépült az első kápolna. A kegyhely történetében a következő fontos évszám 1885 lett. Ekkor szentelték fel a ma látható nagyobb kápolnát, és egy év múlva kiépült a Szentkút is. Tormásy Gábor plébánossága (1887-1901), majd korai halála után a tisztségében őt követő Gártner Sándor (1901-1925) munkálkodása alatt teljesedett ki a katymári Szentkút-Vodica-Bründl (a helyi németek ajkán Prindl), amely a környék jól felszerelt búcsújáró helyévé vált. A trianoni békeszerződés nyomán meghúzott új országhatár elérhetetlenné tette Vodicát a határon kívül rekedt hívők számára. Az 1925 augusztusában ide helyezett új plébános, Schwerer Ferenc (1925-1944) irányításával és a hívek adományainak köszönhetően sikerült a szerb megszállás alatt szenvedett károk nyomatit eltüntetni.
Ezt követően Vodica újra fontos szerepet töltött be a megmaradt vonzáskörzetében élő emberek mindennapjaiban. A II. világháború utáni kitelepítések és a megváltozott politikai viszonyok ismét jelentős változásokat hoztak a kegyhely életében: ellehetetlenültek a körmeneti kivonulások, és a szigorúan őrzött határsáv erősen korlátozta a hely használatának lehetőségét. Az 1952-ben plébánosnak kinevezett Kandler Mihály (1952-1972) a hívek segítségével a kápolnát még rendbe tudta hozatni, azonban a javítások elmaradása a hely állagának fokozatos romlásához vezetett, ennek köszönhetően az 1960-as évek elejétől már nem tartottak itt miséket. A feltört kápolnából eltűntek a kegytárgyak, a berendezés pusztult, s a területet lassan az enyészet vette birtokába. Az építmények állapotának romlásával megkezdődött anyaguk elhordása, a kápolna belső terét benőtte a növényzet, s az 1990-es évekre már csak a romos torony és a falak egy része maradt meg. A katymári Horvát Kisebbségi Önkormányzat és a helyi lokálpatrióták részéről az 1990-es évek végén fogalmazódott meg Vodica megmentésének szándéka. Egyházi jóváhagyással, állami támogatással 2003 nyarán kezdődtek el a munkálatok, és a hely iránt tiszteletet érzők adományainak, illetve társadalmi munkájának köszönhetően 2006 őszére befejeződött a kápolna felújítása, és megtörtént a használatához szükséges berendezése. A hagyományos zarándoklatok legfontosabb egyéni ösztönzője a fogadalomtétel, a megfogalmazott kérés és a hálaadás volt. Napjainkban a múlt, a jelen és a jövő hármas egységét tekintve s az előbbiekhez kapcsolódva előtérbe kerül a hívők közötti gondolatcsere, a lelki megnyugvás és megújulás élményének lehetősége. Mindezek együtt jelenthetik a Katymár melletti Vodicakegyhely továbbélésének zálogát. Vissza