Előszó
A magyar sajtótörténeti kutatás sokáig indokolatlanul elhanyagolt területén még rendkívül sok adósságot kell törleszteni. Hazánkban mintegy két és fél évszázada írnak-szerkesztenek újságokat, de a sajtótörténet, a sajtókutatás, mint tudományág, jószerint máig is kezdeteinél tart.1 A hírlapirodalom, a sajtó múltjának feltárása mindmáig - az úttörők áldozatvállalása, néhány kiemelkedő egyéni teljesítménye ellenére - önmagában is, és a rokonterületek hazai állapotához képest is elmaradt. Mindez fokozott mértékben vonatkoztatható a magyar katonai sajtótörténeti kutatásra és tanulmányirodalomra. Kiemelkedő művek, tanulmányok foglalkoznak Rákóczi hírlapjával és az 1948-49-es szabadságharc katonai lapjaival. Alig ismert azonban az ezt követő korszakok katonai sajtójának gazdagsága,s mindeddig nem kapta meg a tartalmához és jelentőségéhez méltó figyelmet.
A sajtó, a mindenkori jelen műfaja, a hétköznapok eseményeinek krónikása. A mindenkori jelenben alakítja a közvéleményt, gyakorol hatást a történésekre, tölt be cselekvő, mozgósító szerepet. Az újságok, folyóiratok, hírlapok egyes számai azonban évfolyamokká állnak össze és történelmi forrásanyaggá, kordokumentummá válnak.
Az újságoknak, az időszakosan egymásutánban megjelenő, az eseményekkel együtt élő sajtónak a története éppen ezért nem merülhet ki csupán tömör adatszolgáltatásban, bibliográfiai felsorolásban. Tevékenységük, szerepük társadalmi-politikai hatásuk feltárása, tudományos elemzése és szintézise nélkül nem válhat teljessé az adott korszak hadtörténete sem. Ugyanakkor a katonai sajtó mint forrás, a történészek, a hadtörténet kutatói számára támaszul is szolgálhat, és nemcsak adatforrásként használható fel, hanem tudományos következtetések, általánosítások levonására is. Módszertani tapasztalatok bizonyítják: a kortársi információk, a levél- és irattári anyagól;, dokumentumok - tehát a hagyományos források - mellett a hírlapanyag is szükséges ahhoz, hogy a kutatás komplexitása megfeleljen a hitelesség szakmai igényeinek, követelményeinek.
Vissza