A katolikus út

Előszó

Mondhatnánk azt is: a legnehezebb út. Mert a katolicizmus szentjeinek szárnyalásában, misztikusainak a legmagosabbal való egyesülésében, a, test megtagadásában sokszor a legmesszebbre szakad el a földtől. De ugyanakkor a családi élet termékeny talajában, az evilági lét hajszálcsövén át táplálkozik és millió meg millió gyökérrel kapaszkodik a földbe. Hisz nem megtagadni akarja, ami szintén Istentől való, hanem megszentelni, termővé, áldásthozóvá tenni minden teremtmény életét.
Így a katolicizmus mint valami hatalmas ideghúr ég és föld, lélek és test megfogható és megfoghatatlan között feszül és a költő, a pap, a szent vagy az álmodó ennek a húrnak csak egy kis részén játszik ugyan, de munkája mégis csak úgy lehet egész, ha az egész húr megfeszítettségét magában hordozza. S bár az "egészet" csak Isten látja át, miközben az egész világegyetem kórusát irányítja, az ő művének gyarló földi boncolói megsejtenek valamit az egészből, s ezt a kis részt tudtunkra adják, azaz az Isten közélébe ragadnak bennünket, miközben a földi és égi kettősség közepette felajzott idegként feszülnek s a legnehezebb útat járják.
A magyar nép közel ezer éve lényeges része annak az isteni ideghúrnak, amelyen át a világtörténelem lüktetését érezzük. Szentek, költők, papok, gondolkodók, reformerek kutatják a nagy titkot, keresik a minden emberi lélekben sóvárgó kielégítetlenséggel élő vágy meg enyhülését. Keressük a katolikus útat, a módokat, hogy egymást erre az útra vezessük, vagy az út zökkenőin, sötét é.s ember szemmel átláthatatlan kanyarulatán egymást biztassuk és támogassuk. Ezeknek az útkeresőknek, útmutatóknak írásait gyűjtöttük itt egybe, akik maguk is zengésre kész húrként feszülnek meg égi és földi erők kegyetlen vonásában. Vissza