A Katolikus Tanügyi Főigazgatóság Évkönyve az 1942-43. iskolai évről

Előszó

ADATOK A KATOLIKUS ISKOLAI FŐHATÓSÁG ALATT ÁLLÓ ISKOLÁK 1942-43. ÉVI TÖRTÉNETÉHEZ.
Iskoláink 1942-43. évi történetének tartalmát, hangulatát és színét a második világháború negyedik évének nagyon nehéz állapota magyarázza és érteti meg. A tartalom - nyomdatechnikai okokból is - csak a legfontosabbakat ölelheti fel; hangulatában és színében pedig nem lehet másféle, mint aminő az a közösségi és egyéni érzés, amelyet a háború mind szűkebbre szorító korlátozásaival, nem sejtett rendkívüliségeivel a mindennapi élet egész területén egyetemlegesen kivált és váltakozó döbbenetes eseményeit a nemzetétől elválaszthatatlan egyéni sorsnak nagy bizonytalansága miatt kíséri. Ez a megállapítás abban a hitünkben, sőt tapasztalatunkban is kétségtelen elfogadásra találhat, hogy az iskola egy-egy békességes, védett kis sziget, ahová még az utca zaja sem hatolhat be, ha egyidejűleg azt is észbe vesszük, hogy az iskola is a haza földjéből nőtt ki, amelynek rengéseit az épület falai átveszik, sorsának hullámzásait pedig a benne dolgozók - tanárok, diákok egyaránt - idegrendszerüknek életbe beágyazott hajszálgyökereivel felfogják.
Mindez iskoláink állapotának részletező rajzából szemléletesen fog elénk tárulni. Itt, a krónikás részben, a háborús állapotnak csak azokra a befolyásoló körülményeire mutatunk rá, amelyek az iskola szabályozott és megszokott életének nemcsak külső, hanem belső rendjét is megbolygatták, szilárdnak hitt és ismert eresztékeit meglazították, sőt nevelési rendszerünk tiszta és határozott elveit a háborús idők mindig lázas és izzó levegőjében rajzani szokott zűrzavaros eszményeknek ködében új célok keresésével és nagyon bizonytalan irány vágyódásokkal nyugtalanítják.
A külső rend hiányát leginkább azok az intézetek érezték, amelyek otthonukból vendéghajlékba kényszerültek átmenni, vagy amelyeknek saját intézetüket más iskola részére ilyenül kellett megnyitniok. Egy épület egy iskolának is csak éppen hogy elegendő ; két iskola csak egymást délelőtt és délután váltogatva fér el benne. A rendes időbeosztástól eltérés egymagában is zavarólag hatott a tanár és a diák megszokott munkarendjére, sőt munkakedvére is. Aztán mindaz, ami ezzel járt: a nyugság hiánya az iskolában, a felszínes takarítás, a délutáni órák megrövidülése, a kora-sötétben fogyatékos világítás, a délutáni gyakorlati órák kimaradása, a kísérleti és szemléltetési eszközök használatbavételének nehézségei stb. a rendes ütemű nevelésoktatásnak nemcsak gátló körülményei, hanem megbénító okai is lehettek... Vissza