A katholikus autonomia szervezése

Előszó

I. AZ AUTONOMIA KÉRDÉSE.

Egyik évtized a másik után megy el a kath. autonomiai mozgalmak történetében és e hosszú idő - hét évtized - után is nem lehet mást megállapítani, mint azt, hogy az autonomia még ma sem érett meg a megvalósításra és életbeléptetésre.
A kath. közvélemény ezt az eredménytelenséget a kormány és a törvényhozás rovására írja. Azt látja, hogy az állami hatalom részéről az autonomia megvalósítása nem a jognak, igazságnak és méltányosságnak kérdése, hanem hatalmi és taktikai kérdés, melyben az a törekvés nyilvánul meg, hogy a kath. érdekek lehetőleg minél hosszabb ideig legyenek alárendelve a politikai kormányzat érdekeinek és az egyház minél kevesebb szabad tevékenységet fejthessen ki lekötött anyagi és erkölcsi erői és eszközei következtében.
Mi e látszólagos behatásokkal és törekvésekkel szemben a sikertelenséget sokkal nagyobb fontosságú, az autonomia lényegével szorosan egybefüggő belső nehézségek felszínre kerülésének tulajdonítjuk. Az autonomiai mozgalmak történetének és irányának tanulmányozása azt a meggyőződést kelti fel bennünk, hogy az egész autonomiai mozgalom az idők folyamán helytelen irányban terelődött és maga az autonomiát követelő kath. társadalom vesztette el szem elől azon irányító szempontokat, mik az autonomia megvalósítását lehetővé teszik és amikhez való alkalmazkodás az autonomiai mozgalmat már előbb eredményre vezette volna. Vissza