A kath. egyház és ellenei

Előszó

A kath. egyháznak kezdettől fogva mindig voltak ellenségei, lesznek is egész a világ végéig. Mert mig tévely és gonoszság leend az emberek közt - ezek pedig mindig lesznek - addig a kath. egyháznak, mint az igazság és erényesség rettenthetlen hirdetőjének is, mindenkor lesznek ellenségei. Azért mondja maga isteni Mesterünk is: „Ha e világból volnátok, a világ azt, mi övé, szeretné; de mivel e világból nem vagytok, hanem én választottalak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak" (Ján. 15, 19. 20.). Bátorítólag hozzáteszi egyúttal: „De bizzatok, én meggyőztem a világot, és én, a világ legyőzője, veletek vagyok mindennap a világ végezetéig" (Ján. 16, 33; Mát. 28, 20.). Krisztus e jóslatának igazságát fennen hirdeti a kath. egyháznak már is 19 századon át szövődő csudálatos története. Gyűlölői, üldözői, ostromlói ugyanis a kath. egyháznak mindig voltak, ádázabbnál ádázabbak, hatalmasabbnál hatalmasabbak; de erőt venni rajta soha nem tudtak, sőt mindig csak leveretve, megalázva hagyák el a harcztért. - Azonban az ellenség még sem okul; folyton uj erőket szállit a porondra, hogy ezek is dicstelenül elbukott elődeik sorsában osztozzanak. A tudatlanság, a szenvedély, a vak gyűlölet vezérli őket; nem csuda tehát, ha náluk a csudálatos tényekkel szemben is az okulásnak helye nincs; nem csuda, ha látván, nem látnak, és hallván, nem hallanak és nem értenek Mát. 13, 13.), hanem szellemi vakságukban s konokságukban megmaradván, hasonlókká lesznek a bamba rovarhoz, mely addig röpdös a falnak, míg bódultan földre hull s a járók-kelők által eltapostatik. Vissza