A Kaszpi-tenger kalózai

Fülszöveg

Jack Spenót, a Kapitány szeme elé leírhatatlan látvány tárult. Vad és még vadabb bennszülöttek rohantak ordítva a hajó felé, és olyan rettentő módon rázták a lándzsáikat, mintha valaki áramot vezetett volna beléjük.
Legjobb barátai, Bill Tuning és Elisa Best ijedten húzódtak a háta mögé. Bill, aki tényleg vakon szerelmes volt Eliza Bestbe, kezébe fogta fehér ólmosbotját és aggódó tekintettel kémlelte a barátságtalannak látszó helyi lakosokat.
- Tökig állunk a vízben! - hördült fel ekkor Eliza Best döbbenten, miközben meglóbálta kezében a spéci felmosóeszközt.
- Azt hittem, hogy csak mi állunk benne odáig - lepődött meg a Kapitány, de nem feszegette tovább a kérdést, mert alapelve volt, hogy nem vájkál mások magánéletében.
- Zátonyra futottunk? - kérdezte Bill zavarodottan.
- Nem zátonyra, hanem a partra - közölte a Kapitány rosszkedvűen.
- Micsoda balszerencse! - sajnálkozott Bill Tuning.
Még nem is sejtette, hogy mennyire az, hiszen a hajó leltári száma, a 23-as is csálén fityegett a vitorlás oldalán. A számról nemrégiben már tudományosan is bebizonyosodott, hogy éppen tízzel balszerencsésebb, mint a rosszhírű 13-as.
- Az hiszem, ma este bál lesz! - kiáltotta kalózainak Jack Spenót, a Kapitány.
- Miféle bál? - kérdezte Eliza Best rosszat sejtve.
- Kannibál! Zenés, táncos, törzsi mulatság, ahol mi lennénk a vacsoravendégek és egyben a fő fogás - felelte a Kapitány, és a következő pillanatban hatalmas lendülettel előrántotta hosszú hüvelyéből a különösen rövid, de csillogóan fényes kifent, piszok éles kardját. Miközben becélozta vele az ellenséget, elhatározta, hogy ha addig él is, nem fogja olcsón adni az életét. És pláne nem a rumját! Vissza