A kassai Szent Erzsébet-dóm

Előszó

A szent Árpád-házi Szent Erzsébet, a 2007-ben születésének 800. évfordulóját ünneplő szent királyleány II. András királyunk és merá-niai Gertrúd leánya, IV. Béla húga. Sárospatakon született. Négy évesen eljegyzik Türingia leendő grófjával, Hermannal. A gyermek Erzsébet a türin-giai udvarban nő fel. Hermann öt év múlva meghal, ekkor a nála hét évvel idősebb, másodszülött fiú, Lajos jegyese lesz. 14 éves, amikor hozzámegy Lajos grófhoz, 15 évesen szüli meg a fiát, két éven belül az egyik, majd egy év múlva a másik leányát, és már özvegy, amikor a harmadikat. A magyar királylány nem tudott megfelelni anyósa elvárásainak, ha Lajos nem áll ki mellette, még a házasság elhálása előtt hazaküldték volna Wartburgból. Nem engedelmeskedik az udvari etikettnek, a táncot kerüli, viszont imád lovagolni. Amikor férje kíséretében hazalátogat, lóháton teszi meg Wartburg és Óbuda között az utat. (Ha Wittelsbach-sarj anyósa tudta volna, hogy egyszer majd egy hasonlóan különc Wittelsbach-királyleány, a magyarok Erzsébet királynéja támad a véréből!) Ájtatossága - a férjét kivéve - szintén elidegenített mindenkit környezetéből. A szegényeken ott segít, ahol tud, az 1225-ös éhínség idején felnyittatja a magtárakat, naphosszat sütteti és osztja a kenyeret az éhezőknek. Wartburgban kórházat alapít a bélpoklosoknak, maga is részt vesz az ápolásukban. Nem veti meg a fizikai munkát, böjtöl és sanyargatja a testét. Szerelmi házasságuk tragikusan rövid ideig tartott. Lajos 1227-ben keresztes hadjáratra indul, de még útközben megbetegszik és meghal. A kétségbeesett özvegynek Lajos oltalma nélkül nincs maradása. 1228-ban gyermekeivel együtt elhagyja a wartburgi várat, és Marburgba költözik. Hátralévő éveiben nagy szerepet játszik Marburgi Konrád ferences szerzetes, az első német inkvizítor, akit a pápa javasolt Erzsébet gyóntatójának, és akinek az asszony még Lajos életében engedelmességi fogadalmat tett. Özvegyi javaiból Erzsébet ispotályt rendez be Marburgban, s ott szolgál a ferences harmadrend szürke ruhájában, mint betegápoló. Gyermekei nevelését átengedi az őt őrültnek tartó rokonságnak. Vagyonát megtartja, de csak azért, hogy szétoszthassa a szegények között. Pedig választhatná a hatalmat, pompát és a csillogó udvari életet. II. Frigyes császár megkéri a kezét, de elutasítja. 1231-ben maga is megbetegszik, november 17-én meghal. Marburgban temetik el, s már halála után négy évvel, 1235-ben szentté avatják. Ünnepe: november 19., a világegyházban november 17.
Sokatmondó a levél, amit Konrád, Erzsébet halála után írt a pápának:
„Könnyek között kérte tőlem, engedjem meg, hogy házról házra koldulhasson.
Amikor ezt megtagadtam tőle, azt válaszolta: 'Akkor olyat teszek, amit nem tilthat meg nekem!' És nagypénteken, amikor az oltárok minden ékességüktől meg voltak fosztva, a minoriták kápolnájának oltárára tette a kezét, és lemondott a saját akaratáról és a világ minden pompájáról.
Amikor mindarról is le akart mondani, amije csak van, elhúztam az oltártól."
Beszámolójában Konrád 58 csodát sorol fel annak érdekében, hogy szigorúan nevelt lelki gyermekét szentté avassák. Különösen megkapóak rózsacsodái, melyek közül az alábbi a legismertebb. Egy alkalommal ételmaradékot szedett össze a kötényébe, hogy a vár kapujában didergő koldusok között ossza szét. Útközben atyjába botlott, aki kérdezte, mi van a kötényében. A gyermeklány megszeppent, és azt füllentette, rózsák. Novemberben! Atyja parancsára leengedte kötényét, és íme, rózsák hullottak a lábuk elé. A külföldi változat szerint a csoda Wartburgban esett meg.
Amikor 1236. május első napján Erzsébet koporsóját fölemelik, az elutasított császári kérő vezeklő öltözetben, fején a császári koronával beáll a koporsóvivők közé. Amikor a csontokat új koporsóba helyezik, Frigyes e szavakkal tesz aranykoronát Erzsébet testétől leválasztott fejét tartalmazó hermára: „Nem koronázhattam meg császárnénak, most megkoronázom Isten országa halhatatlan királynéjának."
Ereklyéi fölé a német lovagrend hatalmas kór-ház- és zarándoktemplomot emeltetett. A marburgi Szent Erzsébet-templom mintegy 100 évig épült, és az első gótikus templom Németországban. A világegyházban Magyarországiként, német nyelvterületen Türingiaiként számon tartott Szent Erzsébet egyike a középkor legnépszerűbb szentjeinek. Vissza

Fülszöveg

A kassai
Szent Erzsébet-dóm
Árpád-házi Szent Erzsébet, a 2007-ben
születésének 800. évfordulóját ünneplő szent királyleány, II. András királyunk és merániai Gertrúd leánya, IV. Béla húga. Sárospatakon
született. Négy évesen eljegyzik Türingia leendő grófjával, Hermannal. A gyermek Erzsébet a türingiai udvarban nő fel. Hermann öt év múlva meghal, ekkor a nála hét évvel idősebb, másodszülött fiú, Lajos jegyese ' lesz. 14 éves, amikor hozzámegy Lajos grófhoz, 15 évesen szüli meg a fiát, két éven belül az egyik, majd egy év múlva másik leányát, és már özvegy, amikor a harmadikat. Ájtatossága - a férjét kivéve - elidegenített mindenkit környezetéből. A szegényeken ott segít, ahol tud, az 1225-ös éhínség idején felnyittatja a magtárakat, és naphosszat sütteti és osztja a kenyeret az éhezőknek. Wartburgban kórházat alapít a bélpoklosoknak, maga is részt vesz az ápolásukban. Nem veti meg a fizikai munkát, böjtöl és sanyargatja a testét. Szerelmi házasságuk tragikusan rövid ideig tartott. Lajos 1227-ben keresztes hadjáratra indul, de még útközben megbetegszik és meghal. Az özvegynek Lajos oltalma nélkül nincs maradása. 1228-ban gyermekeivel együtt elhagyja a wartburgi várat, és Marburgba költözik. Hátralévő éveiben nagy szerepet játszik Marburgi Konrád ferences szerzetes, az első német inkvizítor, akit a pápa javasolt Erzsébet gyóntatójának, és akinek az asszony még Lajos életében engedelmességi fogadalmat tett. Özvegyi javaiból Erzsébet ispotályt rendez be Marburgban, s ott szolgál a ferences harmadrend szürke ruhájában, mint betegápoló. Gyermekei nevelését átengedi az öt őrültnek tartó rokonságnak. Vagyonát megtartja, de csak azért, hogy szétoszthassa a szegények között. Pedig választhatná a hatalmat, pompát és a csillogó udvari életet. II. Frigyes császár megkéri a kezét, de elutasítja. 1231-ben 24 évesen maga is megbetegszik, november 17-én meghal. Marburgban temetik el, és már halála után négy évvel, 1235-ben szentté avatják. Ünnepe nálunk november 19., a világegyházban november 17. Vissza