Előszó
Részlet:
"Nyelvészeti közhelynek számít, hogy minden természetes emberi nyelv rétegzett: különböző nyelvváltozatokból, vagyis területi és társadalmi dialektusokból áll. A területi alapon elkülönülő nyelvváltozatokról, vagy közismertebb nevükön a nyelvjárásokról viszonylag sokat tudunk (MNyA., Imre 1973, Kiss szerk. 2001, Lizanec 1992, 1996,2003 stb.). Jóval kevesebb ismerettel rendelkezünk a társadalmi alapú nyelvváltozatokról, különösen a kárpátaljai magyar nyelvhasználat szociális rétegzettségéről. Ennek részben az az oka, hogy egyáltalában nem rendelkezünk sok információval a helyi magyar nyelvváltozatokról, részben pedig az, hogy általában sem sokat tudunk a magyar nyelv osztályok, társadalmi rétegek szerinti tagolódásáról. Jellemző, hogy az első olyan kötet, amely reprezentatív mintán végzett kutatás adataira alapozva írja le a rendszerváltás kori Magyarország felnőtt lakosságának nyelvi, nyelvhasználati rétegződését, csak 2003-ban jelent meg (Kontra szerk. 2003).
A nyelv, nyelvhasználat társadalmi rétegződésének tudományos vizsgálatát sokáig, a szociolingvisztika megjelenéséig a nyelvészet fejlődése sem könnyítette meg. Már a későbbi korok nyelvszemléletére máig hatóan meghatározó hatást gyakorló görög grammatikák is elsősorban az írott nyelvre és az eszményi nyelvváltozatra összpontosítottak (Robins 1999: 34). Amikor a modern nyelvtudomány atyjának tartott Ferdinánd de Saussure (1963 és 1997) Bevezetés az általános nyelvészetbe című munkájában kijelölte a nyelvtudomány tárgyát, s ezzel a nyelvészeti kutatások irányvonalát is meghatározta, a langue (nyelv; elvont, konvencionális jelrendszer, amely egységes formában létezik a közösség tudatában) és a parole (beszéd; a langue használat közbeni egyéni megnyilvánulása) szétválasztásával a nyelvi változatosságot a kutatásra szerinte érdemtelen parole-jelenségek közé száműzte. Saussure ezen nézetét (is) osztotta a 20. századi nyelvtudomány egy másik teoretikusa, az amerikai Noam Chomsky (1965: 3) is, aki elődje langue-parole oppozíciójához hasonlóan választotta külön a kompetenciát és a performanciát, és aki szerint a nyelvésznek az ideális beszélőt/hallgatót kell vizsgálnia egy homogénnek feltételezett beszélőközösségben, ahová természetesen nem tartozhat a nyelv használatának kutatása.
Saussure és Chomsky nyelvről, nyelvi változatosságról vallott nézetei pedig máig jelentősen befolyásolják a nyelvtudomány fejlődését, egyes nyelvészeti irányzatok szemléletét és módszertanát; olyannyira, hogy vannak olyan nyelvészeti irányzatok is, melyek szerint a nyelvi változatosság nem is része a nyelvnek (a langue-nak, kompetenciának), csupán a nyelvhasználatnak (parole-nak, performanciának)."
Vissza