A Kárpát-medence népviseleteiből

Fülszöveg

Már gyermekkoromban is érdeklődtem a múlt iránt. Vidéken, ahol nyaranta a szünidőt töltöttem, a régi - 20-30 évvel korábbi - idők emlékeit, használati eszközeit keresgéltem. Később már javítgattam is, és érdekeltek a használatukról szóló történetek, elbeszélések. Az akkoriban ébredt múlt iránti kíváncsiság a mai napig is tart. Évtizedek óta mindig volt egy-két terület - írógépek, ásványok ami érdekelt, azokat gyűjtöttem, tanultam, de aztán jöttek az újabb kedvtelések, mint az optika, vagy az ötvenes évek sajátos tárgyi kultúrája és nem utolsósorban a viseletek.
A magam számára is megdöbbentő, hogy harminc éve a gyűjtőszenvedély töretlen. Sokszor fordult elő, hogy bár kecsegtető volt a hír egy-egy különleges darab létezéséről, 7-800 kilométert utazva, a helyszínre érkezve bizony kiderült: tévedés volt. Ennek ellenére soha nem éreztem, hogy fölöslegesek lettek volna ezek az utazások. Azok az emberi történetek, amelyekkel volt szerencsém megismerkedni, olyan élményekkel ajándékoztak meg, amelyek életem valódi értékei.
Klasszikus sorsú szegény városi család voltunk. Az 50-es években az üdülés számomra az volt, hogy a szüleim elvittek Bánhorvátiba a rokonokhoz. Ott ismerkedhettem meg egy olyan életformával, amit a városban soha nem tapasztalhattam volna meg. Egy olyan környezetbe kerültem, ahol tiszta, rendezett volt minden. Látszott, hogy szervezett az élet hajnaltól késő estig. Az eszközök és a munkafolyamatok is ésszerűek, az élet mindennapjai évszázados, kipróbált, tökéletesre csiszolt hagyományok alapján működtek Vissza