A Kárpát-csoport hadművelete 1941. június 28 - július 8.

Előszó

Részlet a könyvből:
Magyarország azzal, hogy 1941 tavaszán részt vett a balkáni- hadjáratban, katonailag is elkötelezte magát a fasiszta blokk - mindenekelőtt Németország - mellett. A német-szovjet háború kitörése után a felső vezetésnek újból döntenie kellett arról, hogy távol marad a keleti hadjárattól, Vagy felsorakozik szövetségesei mellé. Tisztában voltak azzal, hogy mind a két variációnak lehetnek olyan negatív következményei* amelyek veszélyeztetik távlati célkitűzéseiket. Ezek továbbra is három pillérre épültek. Nevezetesen a területi revizió mind teljesebb megvalósítására, a nemzet gazdaságának és katonai potenciáljának megőrzésére, valamint olyan diplomáciai tevékenység folytatására, amely -függetlenül a háború kimenetelétől - biztosítja hazánk kedvező nemzetközi megítélését, a revizió során szerzett területek'megtartását.
A célkitűzések és a lehetőségek azonban nem voltak összhangban. Az egyértelmű és minden erőforrást felhasználó csatlakozás egyrészt az első világháború utáni helyzet rémképét villantotta fel, másrészt a nyugati kapcsolatok teljes megszakadásával fenyegetett. Ezt az utat kezdetben járhatatlannak tekintették. A másik végletnek - vagyis ,a teljes távolmaradásnak - is voltak komoly veszélyei, különösen abban az esetben, ha a háború a német fegyverek győzelmével fejeződik be. Ennek következményeit legtömörebben a magyar királyi honvédség vezérkari főnöke - Werth Henrik - fogalmazta meg 394). június 34-én kelt -emlékiratában, illetve egy később indoklásában:
"Szilárd meggyőződésem szerint Magyarország a német-orosz háborúban nem maradhat tétlen. E háborúban részt kell vennünk: Vissza