A karika

Előszó

Másfél évvel ezelőtt indult útjára ez a sorozat. Most a hatodik résznél járunk. Változatlanul óvodai gyógytestnevelőként dolgozom, de már egy másik kerületben. Lehetőséget kaptam arra, hogy egy olyan helyen rakjam le ennek a munkának az alapjait, ahol eddig még nem volt ilyen szakszolgálat. Nem csalódtam az óvónőkben, mindenütt nyitottan és nagy várakozással tekintenek a munka beindulása elé.
Az eltelt egy év alatt több helyen megfordulva, előadásokon és bemutatókon lehetőségem volt arra, hogy beszéljek arról, mennyire fontos része van az óvónőknek, tanítóknak és testnevelőknek abban, hogy egészséges, mozogni szerető gyerekek kerüljenek ki az oktatási intézményekből. Szerencsére nem csak beszélhetek erről, hanem legtöbb helyen a gyakorlatban is megmutathatom, miről is szól ez a munka. Lehetőségem van rá, hogy „élőben" is kipróbáljuk a könyvek gyakorlatait, együtt a pedagógusokkal. Meggyőződésem, hogy a gyakorlatot csak a gyakorlatban lehet elsajátítani. Egyik kedves tanárom ezt tömören így fogalmazta meg, mikor valamelyik óráján néhány csoporttársam csak nézőként szeretett volna részt venni: „Nem moziban vagyunk!"
Az akkreditált tanfolyamomon egyre több tanító és testnevelő tanár is megfordul. Becsülendő, hogy érdekli őket, milyen az óvodai testnevelés gyakorlata. Hiszen a hozzájuk kerülő gyerekek ugyan szinte egyik napról a másikra óvodásból iskolások lesznek, de nem változnak meg egy nyár alatt. Igénylik a sok játékot és a játékos gyakorlatokat a testnevelési órákon. Valamint azt is, hogy a tanár bácsi, vagy a tanár néni, ne csak irányítója legyen az órának, hanem résztvevője is. Hiszen ezt szokták meg az oviban. Ebben a tekintetben is sokat tanultam az óvónőktől. Vissza