Előszó
Részlet a könyvből:
- No, szervusztok, édeseim. Pá, Gizikém. Isten veled, Péter. Nagyon vigyázzatok magatokra, különösen Szeretfalvánál! - búcsúzott az édesanya gyermekeitől.
- Ugye...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
- No, szervusztok, édeseim. Pá, Gizikém. Isten veled, Péter. Nagyon vigyázzatok magatokra, különösen Szeretfalvánál! - búcsúzott az édesanya gyermekeitől.
- Ugye megbocsájtotok, hogy én most nem megyek, de Isten tudja, olyan fáradt vagyok most.
- Szervusz, édes jó anyuskám.
- Kézit csókolom, kedves mama. És ezután csókok, kézcsókok, megint csókok, és a minden búcsúzkodáshoz odaszökő kis szorongó érzéssel a lelkekben a két ember beszállott az autóba. Erdélybe indultak, az úgy megkívánt csíkországi tavaszba, pár-hetes pihenőre. Irány a pályaudvar.
Az utazás kényelmesnek igérkezett. A nagyobb csomagok már tegnap postára kerültek s a kis kézicsomagok bőven elfértek a vonatfülke polcain, mert csak ketten voltak a fülkében. Mindketten az ablakhoz ültek, szembe egymással. Az első és a legnagyobb kényelmet célzó kis mozgások, az úgynevezett elhelyezkedő apró-cseprő mocorgások megtörténtek. Újságokról, képeslapokról a férj a pályaudvaron gondoskodott s azok már részben kézbe kerültek, részben a szomszédos ülőhelyeken vártak a sorsukra. A vonat már belehajszolta magát a kötelező gyors iramba s a kényelmes Pullmann-kocsi lengve rohant a türelmetlenül vágtató mozdony után.
- No, Uram segíts! - szólott a férfi és kényelmesen elhelyezkedett a helyén s újságját kezdte bontogatni.
Vissza