A kardvívás

Előszó

A magyar nemzetet ezeréves történelme során a kardforgatással szoros szálak fűzték össze. Rövid korszakoktól eltekintve, szakadatlanul harcolnunk kellett létünkért. Harci vívásunk legjellemzőbb fegyvere a keleti görbe kard volt. Az ősi harci vívásunk fortélyai századokon keresztül apáról fiúra szállottak, míg a múlt század elejétől, a sportszerű vívás megindulásától kezdve, vívómestereink a rendszeres vívóoktatást meg nem kezdték.
A különböző behatásokon keresztül kikristályosodott kardvívó-sportunkat féltve őrizzük és a szocialista sporttudomány minden eszközét fel akarjuk használni, hogy az egyre erősödő nemzetközi kardvívó mezőnyben eddig elért kiváló eredményeinket továbbra is megtarthassuk, lehetőségeink soha ilyen kedvezőek nem voltak, hiszen kormányzatunk minden támogatását élvezzük. Elsősorban edzőink és lelkes élversenyzőink feladata élni a lehetőségekkel vívósportunk fejlődése érdekében.
A sportszakirodalom is a fejlődés egyik fontos eszköze, ezért ez a könyv nagy segítséget jelent mind az edzőképzés, mind pedig a versenyzők oktatása szempontjából.
A vívótársadalom nagy érdeklődéssel fogadja a felszabadulás óta elsőnek megjelenő, a kardvívással foglalkozó könyvet, amely gazdagítja vívóirodalmunkat és amely nemcsak a főváros, hanem a vidék kardvívósportjának eredményességéhez is hozzá fog járulni. Köszönetemet fejezem ki a szerzőknek, Tilli Endrének és Rerrich Bélának, lelkiismeretes és önzetlen munkájukért, valamint Bay Béla állami edzőnek és Jekelfalussy György olimpiai bajnoknak, a szerzőknek adott értékes szaktanácsaikért.
A könyv ábráin szereplő sporttársak: Gerevich Aladár, Kovács Pál, Kárpáthy Rudolf és Berczelly Tibor többszörös olimpiai és világbajnok kardvívók közreműködésükkel nagy mértékben emelték a mű szakmai értékét.
Babrián József
az OTSB vívóosztály főelőadója Vissza