A kardnyelő és az emberek (dedikált példány)

Fülszöveg

Mesterházi Lajos írja könyvéről:

"Valamennyi írásom közül a novelláimat szeretem legjobban. Félve mondom ki, nehogy a többi mostohagyereknek érezze magát. Ők is édesgyerekeim; és hogy igazságos legyek velük: több sikert is köszönök nekik, mint a novelláimnak. Mégis úgy érzem, hogy elsősorban novellista vagyok. Azt hiszem, így vannak ezzel a nemzedéktársaim közül Karinthy Ferenc, Palotai Boris, Vészi Endre. Örkény István és mások is, így volt vele Sarkadi és Kamondi is. Jólesik azzal biztatnom magam, hogy közéjük - az osztályukba - tartozom. Mert a magyar novellának rangja van; nem is tegnap, hanem már tegnapelőtt óta. És a korban utánunk jövők - Galgóczi, Fejes, Moldova, Szakonyi - nem kevésbé a fiatalok raja, bizonyítják máris, hogy lesz is rangja a magyar novellának. Ezen az sem változtat, hogy kritikusaink bizony nem eléggé törődnek vele, és irodalomtörténészeink - amikor >>prózánk elmaradottságáról<< beszélnek - a rövid prózára nem gondolnak. Kár.
Életem és világom, amelyről számot adni hivatásom, ebben a kötetben ugyanúgy benne van, mintha egy hasonló terjedelmű regényt tennék az olvasók asztalára. Sőt, még teljesebben és több színűen is. Hiszen a legtöbb novellám önmagában is, némi konvencionális kellékkel föleresztve, regény lehetne. Ha úgy tetszik, egy-egy regényt >>vetéltem el<< bennük. Csöppet sem bánom. Örülök, hogy sikerült novellákban megírnom azokat a regényeket. Ha sikerült.
Bármiként álljon is ázsiója ennek a műfajnak a literátorvilágban, az olvasók szeretik a novellát. És ez a fontos.
Remélem, nem okozok csalódást nekik." Vissza