A karancslejtősi ellenállás története

Előszó

Nógrád megye népi hagyományokban, haladó mozgalmakban igen gazdag népe büszkeséggel gondol Rákóczi kurucainak és a 48-as hősöknek itteni csatáira, az 1919-es Tanácsköztársaság hős munkásaira, akik az intervenciós cseh csapatokat kiverték Salgótarján környékéről, valamint azokra a bányászokra, akik a Horthy-fasizmus idején sztrájkokkal mutatták meg gyűlöletüket a rendszerrel szemben.
Büszkén gondolunk azokra a bányászokra is, akik 1944 novemberében ellenálltak a fasiszta erőszaknak, akiket háborús célokra akartak felhasználni. - Bányászaink példás hazaszeretetről tettek tanubizonyságot azzal, hogy nem teljesítették a német fasiszták és Horthysta urak parancsát. Több mint 200-an leszálltak a karancslejtősi bányába és ellenállva az erőszaknak, várták a felszabadító szovjet csapatokat.
Amikor megírtuk ennek az ellenállásnak a vázlatos történetét, arra gondoltunk, hogy egyrészt lerójuk hálánkat azokkal szemben, akik életüket áldozták az ellenállás folyamán, örök emléket állítva nekik - másrészt az ellenállásban résztvett bányászaink példájával nevelni akarjuk dolgozóinkat a szocialista haza szeretetére és népünk szeretetére.
Bár ez az esemény nem terjedt ki országos méretekre, mégis példás esemény arra, hogy miképpen kell szembeszállni az ellenséggel - és hogyan kell helytállni a legnagyobb veszély esetén is.
Legyen ez a könyvecske bányászainknak, dolgozóinknak olyan kedves olvasmánya, amelynek emléke kötelez arra, hogy a munkában és a béke nagy csatájában ugyanúgy állják meg a helyüket, mint a hős karancslejtősi bányászok 1944 novemberében. Vissza