A karancslapujtői honfoglalás kori öv és mordvinföldi hasonmása

Előszó

Részlet:
A KARANCSLAPUJTŐI HONFOGLALÁS KORI ÖV ÉS MORDVINFÖLDI HASONMÁSA
Az 1939-es esztendőben napvilágra került karancslapujtői (a község régebbi neve szerint: bocsárlapujtői) honfoglalás kori emlékek mindmáig kevéssé ismertek szakirodalmunkban. Dr. Darnay (Dornyai) Béla nehezen hozzáférhető helyen, a Magyar Irodalmi Társaságok 1948 évi Salgótarjánban kiadott időszaki értesítőjében1 csak szűkszavúan számolt be róluk, részletes ismertetésükre pedig - amint azt ígérte - azóta sem tért vissza. Patay Pál Nógrád megye régészeti emlékeit tárgyaló dolgozatában2 csupán említi a lelőhelyet és bár az azt követő - a nógrádi dombvidék X-XI. sz.-i emlékeit ismertető - összefoglaló tanulmányában3 az itteni, Fettich Nándor által vezetett hitelesítő ásatások eredményeire is röviden kitér, nem vág elé a tudományos feldolgozásának. Tömör jellemzését találjuk a karancslapujtői kutatásoknak és leleteknek honfoglalás kori leletkataszterünkben is,4 ideje tehát, hogy a sajátságos leletegyüttessel - jelentőségéhez mérten - bővebben foglalkozzunk.
Időszerűvé tette feldolgozását, hogy 1959-ben, Szovjetunióban végzett tanulmányutam során megismertem a hazai anyagunkban egyedülálló karancslapujtői övveretsor mordvinföldi párhuzamát. Bizonyára Darnay (Dornyai) Béla is megbocsát nekem, ha a keleti hasonmás darabok bemutatásával együtt a karancslapujtői honfoglalás kori régiségek ismertetését is elvégzem, hiszen a területileg egymástól messze eső, de egyébként olyan közelálló emlékek gondos összevetése az éppen, ami érdekes és sokatmondó számunkra. A hiányosan múzeumba került, szórványos leletegyüttes megfelelő értékelése amúgy is csak a - teljes veretsort tartalmazó - távoli összehasonlító anyag ismeretében lehetséges, ez tette számunkra különösen vonzóvá a lelet közlését. Ezúton mondok köszönetet Fettich Nándornak, hogy az által hitelesített sírok anyagának közzétételére a maga részéről engedélyt adott. Vissza