A Kapalyag-dinasztia (dedikált példány)

Fülszöveg

Erdős László mondja új könyvéről:
"A Kapalyag-dinasztia öt nemzedékének történetét ismerjük meg e nem hosszú regényből. Rendhagyó rövidség, de rendhagyó a dinasztia is. Senki nem viseli közülük az apja nevét, s az anyjáét is csak egy. A vérrokonság, kivételes adottságaik s az köti össze őket, hogy a magyar társadalom bűnei miatt tehetségük elfajul, vagy szerencsétlenségbe torkollik.
Az alapító, Kapalyag Kornélia, a földesúr ágyasából a birtok tulajdonképpeni gazdájává emelkedik, majd amikor a megye hölgyeinek összeesküvése kiszabadítja hatalmából Borsa Mihályt, saját birodalmat alapít. Igaz, csak tíz faluból áll, de abban élet-halál ura: arzénes bába. Fia a földmunkásmozgalom mártírja lesz, unokája a felszabadulás előtt világhírű kasszafúró, s az egyetlen köztörvényes, akinek sikerült a Gyűjtőből megszöknie, felszabadítása után sztahanovista brigádvezető az egyik nagy szocialista építkezésen. Az ő fia tizenöt éves korától részt vesz az ellenállásban, tizennyolc évesen megyei MADISZ-titkár, tüntetést szervez, mellyel megbuktatja a hírhedt alispánt, majd 1957-ben ellenforradalmárként pusztul el.
Általában mindegyikük életében van egy eset, amelyhez hajszálra hasonlóról beszámolnak a korabeli lapok. Ennyiben mindegyikük történelmi személy. Jellemüket és történetüket azonban szabadon alakítja az író fantáziája olyanná, hogy erényeikkel és hibáikkal egyaránt jellemezzék a kort, amelyben éltek. Mindezt pedig az utolsó Kapalyag, Benedek Erzsike védelmében mondja el, aki ellen napjainkban folyik per, formailag jogosan, de lényegében igazságtalanul."
Az író vallomása:
"Hatvanöt éves vagyok, amikor nyomdába adják új regényemet. Hogy megjelenését megérem-e, azt nem tudhatom, habár eddig joggal soroltam a mindent túlélők közé magamat. Átvészeltem két világháborút, egy világgazdasági válságot, két ellenforradalmat és a csendőrnyomozók ütlegeit. Az ügyész halált kért a fejemre, de csak életfogytiglani fegyházra ítéltek, és azt sem kellett letöltenem. Voltam koncentrációs táborban, sőt megsemmisítő transzportban is. Átvészeltem a flekktífuszt. Megmaradásomat három dolognak köszönhetem: a szerencsés véletleneknek, kitűnő fizikumomnak s annak, hogy soha nem hittem el, hogy valóban meghalhatok. most sem hiszem. Mire ez a vallomásom a kezükbe kerül, cirka hatvanhét éves leszek. Akkor azonban azt is bizonyosra vehetik, hogy ismét új regényen dolgozom. Mert annyi nagyszerű és rettenetes dolgot láttam, annyi történelmet örökítettek rám a szüleim és barátaim, hogy hallgatni róluk se kedvem nincs, se jogom." Vissza