A kánonjogi tanulmányok fontossága

Előszó

Mikor az egyházjog jelentőségéről és tudományos művelésének szükségességéről néhány szót óhajtok szólni először e helyen. ahová szerény irodalmi működésnek fejedelmien bőkezű jutalmazásaként a Szent István Akadémia tagjainak ítélete alapján léphettem, két ellentétes benyomás hatása alatt állok. Az egyik az, hogy az egyházjognak valamikor szinte abszolút megbecsülése az utolsó időkben a közvéleményben aláhanyatlott. S ez a benyomás kétségkívül elszomorító. A másik, ennek ellenkezője az a felemelő érzés, melyet a kodifikáció, az Egyházi Törvénykönyv megjelenése és a nyomában támadt élénk tudományos munka láttára támad a kánon jogért lelkesülő emberben. A Codex Juris Canonici egy hatalmas tiltakozásként jelenik meg mindazok előtt, akik a kánonjogot mint régi, élettelen szisztémát akarnák kezelni s legföljebb a jogtörténetben óhajtanak neki helyet szorítani mint olyan régi tudománynak, melynek mégis csak köszönhet valamit a modern jogi formák és rendszerek között elhelyezkedő európai keresztény kulturközösség. Az Egyházi Törvénykönyv vétót mond mindazoknak, akik el akarták temetni a kánon jogot s valamennyi 2414 kánonja azt hirdeti, hogy egy hatalmas, a leghatalmasabb emberi szervezet részére előírt, s ma is betartandó törvényekről van bennük szó. Itt tehát élet, elevenség, lüktetés van, nem pedig elhagyott, korhadt rendszernek üres vázáról, melyből már régen kiszikkasztotta a történelmi fejlődés az életnek utolsó csíráját is. Vissza