A kancsal gyermek

Előszó

Szemünk - egyik legfontosabb érzékszervünk - igen sokféle működést fejt ki annak érdekében, hogy tájékoztasson bennünket a külvilágról. Bizonyos fokig meghatározza cselekedeteinket. Életünk szinte minden pillanatában döntő segítőnk, munkában, szórakozásban egyaránt. A fényérző sejttől a mai ember bonyolult szerkezetű szeméig hosszú volt a fejlődés útja. E folyamat menetét csak hézagosan és csak olyan mértékben fogjuk ismertetni, amennyire ez a kancsalság megértése szempontjából szükséges. Már most szeretnénk hangsúlyozni, hogy a kancsalság nem-„csak" kozmetikai hiba, nem-csak" az arc harmóniáját megzavaró, szépérzékünket bántó rendellenesség, hanem félszeműséget jelent, annak minden következményével. Mi ez a betegség? Lehet-e megelőzni, gyógyítani és milyen mértékben? Erre próbálunk közérthető formában válaszolni a szülők, nevelők és az egészségügyi kérdések iránt érdeklődőknek. Bénulásos, kísérő és rejtett kancsalságot ismerünk. Az elsőt, mint a neve is mutatja, valamelyik szemizom bénulása okozza. Ezzel csak annyit foglalkozunk, amennyire a két szem között beállott működési zavar megértése szempontjából szükséges. Tulajdonképpeni tárgyunk a kísérő kancsalság, ennek is az a formája, mikor az előre tekintő szemgolyó mellett a másik befelé fordul. A kancsal gyermekek legnagyobb százaléka ugyanis ebbe a csoportba tartozik. A kettő közti különbség igen vázlatosan az, hogy szemizombénulás esetén a szemgolyó a bénult izom irányában nem képes elmozdulni, a kísérő kancsalságnál az ép szem mozgását a hibás állású szem minden irányban „kíséri", vele együtt mozog - de - hibásan! A teljesség kedvéért megemlítjük a rejtett kancsalságot is. Sokszor annyira „rejtett" lehet, hogy csak szemorvos fedezi fel, különleges vizsgáló módszerekkel. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a kancsalság és az ezzel rendszerint együtt járó gyengelátás, hibás térlátás népbetegség. Ha sikerült kellően felhívnunk a figyelmet erre a problémára az egyén és a társadalom érdekében, munkánk nem volt hiábavaló. Vissza