A kamasz I-II.

Előszó

A 21 éves Dolgorukij Arkadij, egy földbirtokos és egy jobbágy-asszony törvénytelen gyermeke, Pétervárra utazik, hogy atyját, akivel csak egyszer találkozott, megismerje. Ez indítja meg az eszmékben gazdag, sok szálból összefonódott, kuszált meséjű regényt, mely barokkul túlhalmozott kompozíciójával a legfontosabb összekötő kapcsok egyike Dosztojevszkij művei között és gondolatainak megértésére is újabb utat mutat. Többi regényeiben is fel-felérzünk rá, hogy személyei távolian utalnak régebbi alakjaira vagy előremutatnak a későbbiek beteljesedett formáira s akárhányszor megtörténik, hogy egyes alakjait csak az előbbiek vagy a későbbiek ismeretével értjük meg igazán. Dosztojevszkij nem fél ugyanazokat a típusokat új és új sorsokba öltöztetve végig küldeni az életen, míg eszméinek tökéletes kifejezőivé nem válnak. Mintha a bizánci művészet vallásos témakörének szigorú megszabottságával mutatna távoli rokonságot ez az ismétlődés, a hangoknak újra megütése, a motívumoknak visszatérése, - végtelenül meggazdagodva a romantika pazar fantáziájával, az újkor művészi látásával, de az író saját mélységes lélek-ismeretével s problémáinak megrázó hatású beállításával is. Ez a regénye formailag is visszaüt első subjektivabb jellegű műveire - a hős saját maga mondja el ifjúsága történetét, melyben a koránérett gyermek fejlődésével a szeretet felé, a magányos lélek haladásával az univerzalizmus felé, saját magával együtt az atyját is azzá neveli, amilyennek a gyermeki szeretet követelése szerint lennie kell. A széteső család tagjainak valódi családdá fejlődése a regény motivuma. Vissza